Ezt a fotót mikor megláttam belém mart..
A mindennapokra emlékeztetett, arra a valóságra, amitől elfordítjuk tekintetünket, ami helyett sokan a csillogó kirakatokat bámulják, vagy saját maguk által kreált kicsinyke világukban élnek.
A világunk falai omladoznak... tűnnek el belőle értékek, és újak születnek...
Ez a kép gyönyörű. A fotós egy történetet zárt egy pillanat képébe...
Vajon meglátjuk ezeket az utcán?
Vagy elmegyünk mellette, mert a munka a tanulás a mindennapok nyüzsgő, zsibongó rohanása elborítja elménket...?
Megállunk néha a rohanás közepette, és észre vesszük a világot magunk körül?
Vagy ha látjuk is tova siklunk, hiszen mi érdekes lehet egy hajlott hátú öregben és egy felröppenő madárban...?
Talán semmi.. de talán mégis...
Engem elgondolkodtatott. Történet szövődött bennem a kép által,
és a gondolat tanulsága: én is tova-tova rohanok a világot magam körül alig észre véve...
A kép már elérte célját... adott, gondolatokat is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése