Lassan több mint egy hónap telt el..
mikor életem megváltozott.. megállásra és átértéskelésre késztetett...
Az út akkor, félelmetesnek és kilátástalannak tűnt.. Iróniával próbáltam élét szegni, és takarni félelmeimet.... mert, ha takarod őket, és más nem látja, nem kérdeznek feleslegesen...
....csendesen beletörődnek, rád hagyják.. és nem érzik, kényszeredet szükségét, a segítésnek..
Nem is tudtam volna mit kérni, mi mondani.. mikor előre tekintetem minden félelmetes és egyszerre megnyugtató volt..
Vissza vonultam a világtól.. egyedül töltöttem a napokat..
Magányba burkolva és gondolataim börtönébe zárkózva.. új érzés volt,mert évek óta nem töltöttem teljes szótlan magányban heteket..
Alig beszéltem bárkivel, barátokkal is keveset találkoztam..
Leültem.... meg pihentem végre magamra és magamba figyeltem..
Hosszú évek óta nem volt módom, csak a magam gondolatival törődni.... kerültem minden mást.. megélni, átélni vágytam, érzéseimet, fájdalmaimat, örömeimet.... megérteni történéseimet..
Nem tagadom, voltak gyötrő napok.. gyötrő gondolatokkal..
A magány épít, de egyben rombol is.. ha nem szólsz napokig senkihez, csak a fejedbe visszhangzó gondolataid cikáznak, és közben érzelmeid is viharokat támasztanak...
...akkor igazi hajótöröttnek érzed magad.. Nem bánom egy percét se azoknak a napoknak, minden feltörő, gondolat félelem, érzés , úgy kellett, hogy történjen... van mikor ezt csak utólag látjuk be..
Mikor úgy érzetem zsákutcába futok.. barátaimhoz fordultam.. velük beszélgettem hosszú , és mély beszélgetésekbe merültünk.... Segítenek beszélgetéseink, kívülről szemlélni, gondolataimat és önmagamat.. segítenek belátni és megérteni a hibáimat, meglátni hol hibáztam..
Rádöbbenteni elvakultságomra, vakságomra.. meneküléseimre..
Kevesen vannak akikben megbízok.. kiknek adok a szavára.. de ők azok is akik kíméletlen őszinteséggel vágják arcomba hibáimat.. ha úgy érzik szükséges..
Néha csak egy gondolattal, néha egy mondattal, indítottak le egy lavinát bennem..
néha a beszélgetések alatt, jutottam le egy újabb szintre a megértésben..
A beszélgetések ezért fontosak.. mert folyamatos befelé figyelés is , és néha észrevétlenül szöknek felszínre, nem várt gondolatok.. de vesznek is el biztosnak hit, eszmék gondolatok..
Volt mikor el kívántam futni.. kirohanni a világból a problémák és önmagam elöl..
Mikor úgy éreztem, hogy túl sok ez így, és nem vagyok képes mit kezdeni se a problémáimmal, se a rám nehezedő elvárásokkal, se az érzéseim és gondolataim kuszaságával..
.... tudtam a futás a menekülés ,nem segít .... eleget menekültem..
Helyette megálltam és magamba figyeltem.. sokat sétáltam, róttam az utcákat éjszaka, egy baráttól, egy beszélgetésből hazafelé tartva, ismerős utakon, utcákon haladva esténként át a ligeten.. magamba szívva a fák illatát a szél érintését, simogatását élvezve, volt mikor eső mosta arcomat és éreztem élek újra, érzek újra.......
...a séták alatt mindig gondolataim tisztultak, csendesen tudtak csordogálni és történni.. talán ez is segített..
Belső hajóm megállt.. elcsendesült, a háborgó tengeren..
Beláttam hibáim, tévedéseim egy részét..
Minden mi történt jól és helyesen történt.. hálás vagyok az életnek,hogy így kaptam meg mindent... mert néha jelentéktelennek tűnő apróságok, voltak képesek felnyitni a szemem...
Nem örültem, minden pontjának, de ha másként történik, sose ismerem talán fel vakságomat.... önhittségemet.. és azt, hogy a vak menekülés, mennyire hiábavaló és mennyi kárt okozhat..
Szerencsés vagyok.. volt időm megpihenni, elkezdeni tanulni.. megérteni..
Már nem akarom a mulandót foglyul ejteni.. nem vágyok birtokolni..
az életben minden változik fejlődik és múlik, elmúlik..
A vágyaim szelídültek.. törekszem az egyensúly megtalálására,magammal és a világgal...
...egy más értékesebb, jobb élet kialakítására, hol tudok adni, még jobban..
...megtalálni utam és hitem..
...megértetem, milyen fontos a szabadság..
Milyen értékes is valójában....
.... az emberi kapcsolatokban törekedni kéne arra,hogy ne akarjuk fogni kötni a másikat..
...hanem csak hagyni elemében létezni, és nem elvárások börtönébe kényszeríteni....
... se mást se magunkat.. ...az elvárások, megmérgeznek minden emberi kapcsolatot..
Adj magadból annyit amennyit adni tudsz, és fogadj a másikból annyit amennyit adni tud..
Sokáig éltem úgy,hogy elvárásaim voltak, be akartam illeszkedni a társadalmi elvárások, a társadalom szemében normálisnak nevezet kapcsolatok börtönébe..
....nem voltam boldog..
... időbe telt mire beláttam, ha elvesztem szabadságom elvesztek mindent mitől úgy érzem élek.. ...így olyan társra vágyok, ki társam de szabad..
...ki nem vár el tőlem többet mint amennyit tudok adni..
..ki nem akar másnak látni mint aki vagyok..
...kitől őszintén kapom azt aki, úgy amilyen, és nem akarja megjátszani magát, megfelelni valami képzelt elvárásoknak..
...ki mer önmaga lenni,mert nincs szívében félelem hogy nem fog tetszeni amit látok..
...ki nem fél, attól hogy elveszít hiszen sose birtokoltuk egymást..
Hiszem, hogy megtalálom....
Összegezve: most jó így...
Végre újra kezdek szabad lenni,merni megtalálni önmagam....
A jövőtől félek néha, nem tudom mi vár,nem tudom mi lesz..
Vágyaim álmaim vannak, újra élni kezdtem..
Köszönet az élettől, és mindenkitől mindenért.. mert igen is sok köszönettel tartozom..
Sajnálom az elkövetett hibáimat,a fájdalmakat, félelmeket,miket okoztam másoknak....
..köszönöm amiért őszintén vallottak róla, és felnyitották szemem.. soha nem akartam fájdalmat, riadalmat vagy bármi más bántót okozni, akarattal..
Sajnálom... igyekszem tanulni hibáimból és törekedni, hogy ne kövessem el újra őket..
Köszönöm őszinte szavaikat, és néha kemény, de megérdemelt modorukat..
konklúzió a történetemből:
Merj önmagad lenni, ne félj megélni az érzéseidet vágyaidat..
...ne törekedj mindig a tökéletesre, csak arra, hogy őszinte légy, hibákkal együtt.
Mert ha tanulnod kell belőlük, az élet adni fog rá időt és helyet, csak legyen szíved nyitott és bátor, merd belátni tévedéseidet... ha mered, elindul egy folyamat, mi néha nehéz és ködös lesz.. ...de a végén kitisztul az ég..
