Elmúlás....

Az elmúlásról..
Mikor elhagyunk egy helyet hol , jó volt mindig össze szorul a szív..

Egy műhely kiürülve, olyan mint egy sivár kihalt táj. Minden mi egykoron élő és mozgó volt benne hirtelen elveszik, eltűnik.. elillan...
A volt munka helyem műhelyben jártam, elhoztam cuccaimat..
Életem egy töredékét hoztam el és hagytam is ott..
Egy restaurátor élete, olyan akár egy vándoré időről időre, otthonunk lesz egy hely ..
egy szoba, egy asztal, egy matrac a könyveid töredéke és máris otthonnak hívod..
mer ott élsz dolgozol lélegzel minden egyes nap..
Az élet és a minden napok egy egységes masszává olvadnak össze..
Vannak helyek amiket megszeretünk, vannak helyek amiket nem..
Ez a műhely nekem sokat adott.. megtaláltam az itt létem alatt magam egy darabját..




Nagy szavaknak hangzik, hogy valaki egy munka helyen találja meg magát de lehetséges..
Megtudtam, mennyit érek ,megmérettem kihívásban, emberségben..
Nehéz döntéseket hoztam meg falai között.. megleltem, önmagamat is a csendes estéken..

Nagyon furcsa szomorúsággal és bánattal vegyes érzés volt elhagyni a helyet össze pakolni és elmenni.... kiültem a keretbe utolsó ott töltött délutánon,, és azon gondolkodtam mennyi mindent is köszönhetnek ezeknek a falaknak. hogy itt igazán szabad és boldog tudtam lenni a munkám mellett is... hogy mindannyian kik itt éltünk itt hagyunk magunkból egy darabot.
A lelkünk egy darabkája marad itt..




Egyedül a kutyánkat sajnáltam. Szegyén olyan elárvultan és bánatosan nézett.. tudja, érzi a változást.. csak azt látja, hogy minden ahol az elmúlt évet élte eltűnik.. az emberek rohangálnak, mennek pakolnak.. fél fél,hogy egyedül marad... hiába mondogattam neki, hogy jó sora lesz.. hogy jó lesz neki, mert jó helyre kerül az egyikőnk magával viszi.. de már ő nem lesz többé mind annyiunk kutyája.. már nem fog minden reggel és minden kávézásnál a lábunknál kujtorogni, éhező szemekkel falatkát kunyeráljon.. pedig mindig kapót bőven enni.. Nem lesz többé mindannyiunk kutya lány akihez mindenkinek volt egy jó szava, egy mosolya egy simogatás a legnagyobb hajtásban..
Szegény csak, ült árván.. szomorúan..
Árva kölyökként került ide, itt otthonra lelt..
Újra bízott az emberekben, de szegénynek nehéz elmagyarázni a mi életformánkat..
Azt, hogy semmi se fix és állandó, bármikor eljöhet a nap mikor menni kell..
Évek után, hetek után.. ,hogy úgy élünk, hogy másnap reményekkel teli..
Ezért se tartok, kutyát.. mert nem tudnám itthon hagyni mikor mennem, kell.. és látni a tekintetében a szomorúságot.. azt, hogy elmegy a gazdi..

Mikor a konyhában álltam, a pakolás után teljesen egydül,mert már a fiúk is elmentek úgy éreztem a szívem szakad meg.. hogy nem bírom ki.. majd jobb lett, múlt a fájdalom, múltak a rossz érzések..
Hiszen minden lemúlásból új élet születik majd. én is erre probálok gondolni,mindarra ami eljön mjad..
Elmúlt egy hosszú korszak,lezárult.. mert a mühly bezárásával, az életemben sok egyéb változások is bezárultak, lezárultak..
De új magok is vetődtek a termékeny, fáradtnak tűnő taljaba.. és most busúlás helyett ezeket a magokat kell táplálnom, és nevelgetnem.. Nem azon a godnom mit hoza holnap.. hanem azért tennem, hogy fel legyek készülve rá.. tudjak tevékeny részévé válni holnapnak is, teljes lélekkel és testtel..
Bár félelmeim, sokszor erősek.. sokszor ingok meg. Sokszor érzem keveset teszek, többet kéne..
Néha úgy érzem rám omlik a világ, és nem tudom merre mennyek mihez kapjak.
A néha kilátástalanak tűnő helyzet, kétségek és apasztó gondolatok közé szorít, hol félelmek és baljós gondolatok lakoznak.. Félek, hogy feladom, hogy elbukok.. hogy könnyűnek találtatok..
Sokan hiszik, hogy erős vagyok.. ez nem igaz, én csak fel merem vállalni a gyengeségeim egy részét.. Merek megállni, és törekszem békés megértéssel fogadni, bármi is történik..
Ez nem erő.. ez talán balgaság, talán jámborság, talán egy láncokba vert tigris szív ami elfáradt.. Gyengének, és erőtlennek érzem sokszor magam.. aztán valahogy mindig, talpra állok, és bízni hinni kezdek abban,hogy a világ egy jó hely..
nem azt kell néznem miért éltem meg mindezt hanem mit tanulhatok belőle, mivé válhatok és hogy tudok, jobb emberré válni, hogy tudok megélt életem tapasztaltaival másoknak segíteni és adni..
Minden megélt fájdalom egy történet, ami mással is megtörténhet.. egy olyan történet amit elmesélhetsz, amivel talán tudsz adni egy lehetséges megoldási példát vagy egykét jó gondolatot. és ah már másnak tudsz a te fájdalmas tapasztalataiddal ennyit segíteni, már nem élte meg hiába.. próbálok erre gondolni és nem szomorkodni az elmúláson, hiszen ,minden elmúlás egy új kezdette..mert a világ örök egyen súlya nem bomlik meg soha..
Csak az emberben lévő lelki egyensúly az mi megbomlik..

Női és a férfi lélek és az érzések..

Barátaimmal töltött beszélgetéseket, és saját életemből , magamból vett tapasztalatokra fogom gondolataimat támasztani..

Kezdjük talán a főbb körnél, ami leginkább e két nem egyéneit össze fogja eggyé kovácsolja.
A szerelmem, vonzalom köreivel..
Sokféle szerelem van.. vagy inkább hívjuk szeretettel átsző vonzódásnak ezeket.. ?..
Mindenki maga szabadon eldöntheti..
A felosztások szerintem:
Lángolás..
Kis szerelemek..
Szerelemek..
Nagy szerelem..
A meg fogalmazhatatlan érzések..

Nem szándékozom pszichológiai mélységekbe vájkálódni, csak pár érdekes gondolatot megosztani róluk..

A lángolás...
A Férfiaknál és Nőknél különböző..
Az érzés, mikor hírtelen, meglátsz valakit és rajongó szeretettel, és rózsaszín köddel borul elmével akarsz minden áron a közelébe lenni..
A férfi ilyenkor, a nő lábai elé helyez mindent.. amit persze jó pár nő kihasznál..
A férfiak az idő és kor meg élettapasztalat haladtával, kevésbé hajlamosak erre az érzésre. .inkább csak fellobbannak.. Egy -egy pillanatra.. miből később mélyebb érzések születhetnek..
A nőknél is hasonló, a kor haladtával, kevésbé lángolgatunk ész nélkül..
Kivéve ,mikor hirtelen megérint minket valaki, akkor kifelé lángolással reagálunk.. míg belül valami nagyon más történik.. de erről majd később..
A nő tüze lángolása perszelő égető.. sebző lehet.. tud tűzet gyújtani, de oltani is..
Csak lángolás nem elég egy kapcsolathoz.. erre 15,16 évesen még nem jövünk rá de késöbb már igen..

Kis szerelmek:
Hasonló ,mint a lángolás, pontosabban lángosából születik, afféle 3. dik randi utáni érzés..
Itt a férfi már az érzéseivel próbál tisztába lenni..
A férfiak másként élik meg ezt, ők vagy szerelmesek, és akkor nagyon , vagy nem ..
A nők ennél lényegesen árnyaltabbak.. a kis szerelmek, a nők érzésvilágához áll közelebb . afféle intim, viszony, miről mind a két fél érzi, hogy nem fog túl mély érzelmi viharokat kavarni, de mégis kellemes..
Kicsit olyan mint a nyári hőségben egy fagylalt. amíg nyalod nagyon jó:)
A kis szerelmek is ilyenek.
Mi indukálja őket mégis?
A magány, az egyedülléttől való menekülés, a kölcsönös szexuális vonzalom..
Álltálába ezek..
Igazából ma a járás szóval tudnám aposztrofálni..
Nagy érzelmi mélységeket nem kavar senkiben.. és békésen elválnak útjaik..

Nagy Szerelem:
Ez már egy nehezebb téma..
Beszélgettem barátaimmal mi a szerelem?
Mikor mondja egy Férfi hogy szerelmes?
Igazi egyöntetű választ senkitől se kaptam..
A női oldaltól se ,nagyon..
Igazából úgy lehetne a férfi szerelmét körül írni..
hogy az amikor egy nőért mindent.. a nő nem pusztán a kedvese, hanem a lényének része..
A nő bármit tehet a férfi magában, és a tenyerén fogja hordozni..
Ilyenkor a legsérülékenyebbek és ezt fel is vállalják egy picit előttünk de csak egy picit..
A férfi ilyenkor, lemond bármiről a szeretett nőért..
Életükben egyszer tudnak igazán szerelemesek lenni ilyen szinten…
Ha egy nagy szerelemből sérülnek, már többé nem fognak senkit úgy szeretni..
Fognak tudni szeretni, de úgy soha többé..
Miért?
Mert a férfi lapvetően, egy párra van kitalálva .. szeretné első nagy szerelmében megtalálni a társat egy életen át..
így működnek.. utána és előtte is lesznek , nők az életükben, de egy meghatározó mindig megmarad..
Bolond az a nő aki azt hiszi felveheti azzal az egyetlennel a versenyt, vagy helyébe léphet..
Nem, …. a férfi képes újra szeretni, de másként..
Újra szerelmes, csak nagyon nehezen, és nagyon sok küzdelmen át lesz..
A Férfiak , ha nagy szerelmük nőjében akár csak egy szikrányit is csalódtak ,vagy a hölgy bármit tett, azt elássák magukba. Szívük, lelkük köré falakt húznak. Páncélos hadosztályokat vezényelnek ki... hiú ábránd azt hinni, hogy egy mosollyal el lehet ezt űzni..
De erről majd később mert a nő is képes erre..

A nők és nagy szerelem..
Ha nő szerelemes lesz életében ált egyszer van amikor nagyon.. vagy annyira, hogy az meghatározóvá tud válni..
Képes megélni ezt az érzést többször is , csak egyre nehezebben.
Ebbe különbözünk a férfiaktól, mi több nagy érzésre is képesek vagyunk..
De nekünk is a meghatározók, bevésődnek..
A nő ha igazán szeret:
Feloldódik a férfiben.. mindenét neki adná, és egyé válna vele ,de mégis követeli szabadságát..
A nő az ki a férfi oldalán hű társ, szerető, gondoskodó, családfészket, meleget adó kandalló..
De mégis érezni és élvezni akarja ,hogy ő nő...Ez nem jelent hűtlenséget, vagy bármi, erre utaló dolgot.. Mert ha egy nő szeret egy férfit akkor számára csak ő van, és más férfi nem érintheti… Legalábbis ha szívem foglalt nem tűrök meg semmilyen nem baráti érintést..

De élvezem ah a Kedvesem büszke lehet rám egy bulin, ha más férfiak meg néznek és irigykedve tekintenek rá, mert csak az övé vagyok.... hát igen a női hiuság..
A férfinak tisztelni, szeretni, és csodálni kell a nőt.....
A nő ezért a férfi maga fölé helyezi, elve oda helyezzük őket..
Mert ha nem tudunk egy férfit tisztelni, és magunk fölé helyezni magunkban akkor, nem is tudjuk szeretni.. akkor még az ágyban se kívánjuk meg..
Természetesen, nem kötjük az orrukra.. mert akkor a fejünkre nőnek..
A nőnek kell, hogy csodálni tudja , a férfit, eszéért, kitartásáért, bármiért amiért olyat tud amit ő nem.. Ezt persze a férfi nép nem hiszi el.. ebből lesznek a komplexusok problémák ecetera..ecetra..
Lényeg a női szerelem , türelmes várakozó, heves és tartózkodó egyszerre..
Viszont ha visszaélnek érzéseinkkel, vagy megbántanak egy szerelemes nőt.. hát.. nő válogatja de a földi poklot is meg tudja idézni.. de ugyan akkor képes magába zárkózni is..

A szerelemet a nő át tudja formálni mély barátsággá ..igaz nem minden esetben és nem mindenki.... .

A megfogatlan megfogalmazatlan érzésekről.. és a páncélokról

Ezek azok, amik az alapja mindennek.
A bizsergések,.. a pillangó a gyomorban.. a hirtelen öröm, ha rágondolsz..
az, hogy ha vele vagy valami nagyon jónak és szépnek érzed a világot..

Illetve ezek azok az érzések amik észrevétlenül bekúsznak a férfi és női páncél hasadékain át..

Páncélokról..
A férfi páncél, mindig kemény szikla szilárd..
Mögötte érző gyengéd szív dobog, érző és megélt lélekkel..
Ha egy férfi páncélba burkolja magát, akkor jó okkal lehet feltételezni, hogy már megégett..
Az élet nem vidám oldalával is találkozott, illetve volt már egy nő aki megtépte szívét lelkét..
A férfiak nem szívesen beszélnek róla.. sőt kifejezetten nem.. felhívják rá a figyelmet.. afféle figyelmeztetésként..
Persze mind arra vágynak, hogy legyen egy nő aki képes megnyitni mögé surranni..
De ez is az a dolog, amitől a legjobban tartanak.. egyszerűen zsigerből, félnek tőle és a csalódástól..
Így kedves nő társak.. türelem.. nagy türelem sok szeretett és akkor se biztos..
Ha egy nő megsebzett egy férfi a szívet akkor évek mire újra képes lesz elfogadni egy nő szerelmét.. egyszerűen nem bíznak meg hamarabb egy nőben sem..
Ezért nem szabad rájuk haragudni, sőt még bóknak is lehet venni, hiszen ez aztán a kihívás mondanák páran..

Nem ez nem kihívás, ez az amikor a nő dönthet.. vár türelemmel… Magába rejtve kitartóan érzésekből, és türelemből kovácsol szívének, lelkének, parazsán egy kulcsot mi talán egyszer majd nyitja a páncélt, de az is lehet, hogy soha.. A kulcs nem kovácsolható lángok, heves érzelmek között.. mert az elhamvasztaná, és riadóztatná a falak védőit.. Egy férfit se lehet akarata ellenére kinyitni, megfogni megérinteni..
Hiába vágyunk rá, hiába szeretnénk beborítani érzésekkel, és balzsamot hinteni sajgós szívére, nem tehetjük míg ő maga nem tudja ezt engedni..
Az a nő ki ezt nem tarja szem ellőtt az megsérti, megbánthatja azt, kit szeret..
Még akkor is ha azt mondja hiszen ő csak szereti.. igen ..de túl sok érzés követelőzővé válik.. A férfiak ettől úgy érzik nekünk is kéne érezniük. és hiába mondanánk, hogy nem.. ráérnek az öröké valóságig, soha nem fogják elhinni.. miért?
Jó kérdés.. nem tudom rá a választ.. talán mert ők szokták ostromolni a nőket, és férfiasságukban sértőnek érzik ha egy nő, várakozik a falakon kívül??
Pedig valójában erre vágynak.. Minden férfi vágyik rá, hogy megérezze, egy nő feltétel nélküli elfogadását és őszinte szeretetét...
Csak elfogadni, és megélni nem tanulták meg legtöbben.. miért?
Mert erre ők képesek, igazán, ők adják nekünk ezt.. mi meg néha igen keményen vissza élünk ezzel.. amivel egy életre bezárjuk szívüket..
Így ők már nem ostromolnak, igazán.. csak várnak, próbálkoznak.. sok idővel adni próbálnak esélyt az érzéseknek..
Ha mégis valami be tud surranni páncéljuk, mögé akár csak gondolatként..
Akkor az egész világ egyetemük, egy zűrzavaros káoszba merül..
A rend és rendszer megbomlik..
Hiszen nincs nagyobb félelem, mint a védett féltet szív és lélek sebezhetetlenségének elvesztése..
Az egyetlen dolog ami képes a legerősebb legrendezettebb férfit is kimozdítani nyugalmi helyzetéből.. belső körök viták, és kétségek acsarkodó oroszlánjai törnek fel lelkül mélyéről..
Ha kérdeznéd mi bajuk, a válasz: Nem tudom.. és tényleg nem tudják.. mert amint bevallaná magának, hogy rés támadta pajzson, és valami be tudott szökni, máris rádöbbenek önön sebezhetőségükre, ami még jobban bontaná a rendet.

De valljuk be ezért is imádjuk a férfiakat.. én legalábbis szeretem a páncélos vitézeket.. mert csodálatos lelket és szívet rejt.. és irigylem minden barátjukat, kik előtt meg nyílnak jobban, mint előttünk.. ahogy az én páncélos vitéz barátaim is előttem megnyílnak.. Míg a szerető hölgy előtt zártak.. De tény ami tény sok nő a páncélt misztikus ködnek, látja és általa valami megfoghatatlan csodának a férfit.. Aztán ebből lesznek a csalódások mindkét oldalon.. Hölgyeim ami kemény és vissza pattan róla, az nem misztikus köd hanem fémváz.. a férfi hallgatása és zártsága nem a rejtélyessége, az a védelmi rendszere.. amit illik tiszteletben tartani.. szerintem szeretni valóak tudnak lenni.. bár néha , kicsit durvák de hát nem mindig habos torta az élet..

A nők:
Essen a mi páncélunkról is szó..

A férfi nép hajlamos elfeledkezni, hogy nekünk is lehet ilyenünk..
Pedig van.. csak mi jobban takarjuk..
A női páncél, a női titkok hallgatások mögött van. a szemekben megbújó magányban tükröződik vissza..
Afféle templom, szentély ahova bezártuk szívünk és lelkünk legfontosabb legérzőbb részét.
Ahova nem engedünk senkit, ha megsebeztek már minket.. akár egyszer is ..
Ha nő szeret az egész lényével teszi.... átadná magát mindenestül az érzésnek.. de mégse tudja mindenét odaadni.

Én ezért mondom engem nehéz ,megbántani, ahhoz ,meg kell hogy engedjem..

Mert ahhoz, hogy megbántson, engednem kell, hogy megérinthesse szentélyem kapuit, a falak mögé tudjon kerülni..

Mivel ezt még közeli barátaimnak is keveseknek sikerült, nemhogy megérinteni a szentély kapuit , így nincs mitől félnem ha kitárom magam..
A kis szentélyt, erős falak védik..
olyan falak is amik mögé már a fény se szökik be.. a világ zajától, és pörgésétől mentes..
Ahol az álmok, gondolatok születnek..

Minden nőnek van egy titkos, szentélye, rekesze amire jól vigyáz..

Ettől tűnünk misztikusnak ,ki ismerhetetlennek a férfiak számára.. ettől vagyunk olyan megfoghatatlanok.. örök változásra és formálódásra képesek..

Ez egy olyan hely ahova nem akarsz beengedni senkit se, igazán.. mert a lényednek része, mégis zárt kis rekesz.. a gyenge pontunk..
A lelkünk legféltettebb, értékeit őrizzük ott , a szívünk legdrágább, legfinomabb húrjait őrizzük….

Itt ha egyszer sebeznek, örökbe be kívánod zárni..
Mert, innen alkotunk,, itt születnek ,legmélyebb és legféltettebb érzéseink..

A férfiak, ezért védik ,szívüket lelküket.. neki is van egy ilyen kis titkos rekeszük, mit a nők előtt soha nem fognak feltárni, mi mindig az örök titkok és rejtélyek hona lesz.

Mit talán egyedül a női szentélyben lapuló szív megérezhet, de érteni igazán soha nem fog..

A nők jól vigyázzák kis féltett részüket..

Ide igen ritkán tud érzés, belopózni.. ha mégis sikerül neki.. az komoly felbolydulást okoz..

Elsőre érzelmi túltörődés, a reakció, amire hajalmos a női páncélzat azonnal, valami lángolással reagálni, hátha ott majd kiég szépen az érzés.. ez afféle védekezési mechanizmus tőlünk még a legfinomabb.. Ettől átlagba minden pasi sarkon fordul.. ösztöni cselekvés sort vált ki nőkből, álltálába idegesítők s zavartak leszünk, vagy hirtelen jégcsap királynők és tüskések.. stb.. széles a paletta.. a férfiak nagy százaléka ettől, mindent feledve, már csomagol is.. A nő meg ül és veri a fejét falba, vagy legyint ,hogy még egy újabb csalódást úszott meg.. A fekete leves nem ettől jön.. hanem attól maikor az érzés nem múlik, amikor szembe kell nézni vele.. Amikor rádöbbensz, hogy valami tényleg, belopta magát szíved titkos rekeszébe.. gyökeret vert, és fénybe borította lelkedet is.. na ekkor jönnek a belső harcok..

Amik alatt illogikusak vagyunk és szeretjük magunkba intézni.. a kigyomlálás.. kitépés, átköltöztetés próbái.. Főleg akkor teszed ezt ha félsz, ha félsz a csalódástól..

Akkor inkább magad tépnéd ki, mint más tegye meg..

Mérlegre teszed minden érzésedet gondolatodat, a kis hajtás sorsát illetően.. ha a vívódások vége az, hogy mégis a kis hajtás győz.. akkor megijedünk ..

Mert kivételes, ha ott bármi meg tud foganni..

Szívünk felnevelné, lelkünk rejtené.. és ápolná eszünk , tövestül gyomlálná, mert a legsebezhetőbb pontunk..

Ilyenkor kiszolgáltatottnak, és gyöngének érezzük magunkat.. mert az érzéseink játszanak velünk…. Ha már egy szív megéget.. akkor nem igazán szeretné még egyszer ezt az érzést újra megélni.. Védekezésünk, a női méltóság, a megállása annak, hogy keressük a másikat..

A féri ezt, büszkeségnek hívja.. nem ez nem az , a méltóságod megőrzése, hogy nem futsz olyan szekér után ami magától nem lassít.. mert még jobban, megsérülsz, mert még magadra is dühös leszel.. igen, a nő ezért tart távolságot és hallgat..

Idő, míg képesek leszünk lehinni, hogy viszonzásra találhat, hogy lehet minket szeretni tényleg..

A nő tud szeretni, de elfogadni,teljesen szívével lelkével újra egy viszonzott érzést, nagyon nehezen.. Vágyunk rá mindennél jobban, de hamarabb nyomjuk el.. mint csalódjunk.. hamarabb adunk, mint beengedjük.. a recept.. az idő, szeretett.. hagyni minket élni, és szeretni a férfit.. és meghagyni a szabadságunkat, majd mi húzzuk magunknak a pórázt egyre rövidebbre érzelmileg..

Ezt sok férfi elfeledi.. és el is veszíti a nőt.. a nő szabad vadóc pörgi lélek.. de ha szíve foglalt, a férfié.. teljesen.. csak ezt a férfinak el kéne hinnie..

Halkan megjegyzem, a férfiak nem szokták a női szentélyt merni, megközelíteni, a falakat lebontani.. Betudják női szeszélynek távolságtartásnak.. fel se merül bennük, hogy meg kéne próbálni, kiismerni, megismerni a nőt, kíváncsivá válni rá… Ami öreg hiba..

A nő bontogatja élvezettel férfi páncélt.. szeretjük, élvezzük az apró haladásokat, a férfi el-el ejtett, kis észrevétlen gesztusait.. Szeretjük látni szemében, hogy csillan valami, még akkor is ha szája és tudta sokszor mást mond.. De igaz ami igaz.. soha se lesz se a nő se a férfi lélek tökéletesen kiismerhető a másik számára..

Örökre megmaradnak titkok rejtett rekeszek, amik kellenek..

Egymásra való odafigyelés ,és kíváncsiság a kulcsa mindnek.. megismerés, megérzés elfogadás, őszinteséggel és szeretettel.. ez a kulcs mindnek.

A nő folyton változik lakul, így mindig újabb meglepetéseket tud a férfinek okozni és örömöket.. Valljuk be élvezzük is ha meglephetjük őket .. a férfi egy idő után nem változik beállnak rigolyái szokásai.. Amiket a nők igenis szeretnek, ha már korán megismernek..

De ezt majd máskor fejtem ki..

"Nő és Férfi"

/Ha nem találom a megfelelő szavakat, gondolatokat keresek, más tollából.. hogy általuk fejezhessem ki....
Veöres Sándor kinek gondolati között kutatva ismételten rátaláltam.. /

"Nő és Férfi

A teljesség megbomlásának fő-formája, hogy nő és hím lesz belőle. A nőiség vagy hímség felé még csak közeledő kisgyermek ép úgy teljes, mint az egyéni különlét fölé emelkedő lény, aki a nőiséget és hímséget egyesíti, a változatlanba oldja.
Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az igazi élet-erő. A nő ha az emberiség maradandó kincse felé törekszik, csak azt fogja fel belőle igazán, ami benne mozgalmas, eleven pezsgéső esemény-szerű: a teremtés templomát úgy tekinti, mit egy uzsonnázó-hely, pletyka sarok. A férfi, ha az emberi tenyészés édes játékaiban és meleg meghittségbe helyezkedik, elhomályosul, elgépiesedik: az élet templomát úgy tekinti, mint alkalmat a kényelemre. A nő oldottan lebeg az élt mozgó, forró áramában és csak arra figyel, ami szerves összefüggés tenyészet, enyészet: a férfi zártan határoltan evez a mindenségben és érdeklődése tárgyait szigetekként szemléli.

Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szobor-szerűen.

A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit bánatait, egész világát belesugározza: a férfi, ha dolgozik, munkájában minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó csoportban és nyerni a játszóktól akar: a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő, ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jó-szívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet: a férfi, ha jó szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével: a férfi a szeretett nőt saját lényéhez akarja főzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorára-teljesülését keresi: a férfi a szerelemben a mámorzárt, folyton fokozódó egészét keresi.

Nő és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a nő kiegészítője nem a kiváló teremtő férfi, hanem az arszlán aki folyton sürög és a nőt magával-sodorja, újra meg újra elkápráztatja, még ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad: s a férfi kiegészítője nem a kiváló, éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit feltudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a nő ritkán találja meg egy-személyben az arszlánt és a családfőt, s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.

A férfi lénye kemény mag, a nő lénye csupa vonatkozás. A családi, vagyoni és egyéb körülmény a férfinál: életének formálója: a nőnél: maga az élet. Egy férfit akkor ismerhetünk meg igazán, ha körülményeitől mentesen, magába-véve vizsgáljuk, egy nőt akkor, ha az emberekhez és körülményekhez való vonatkozásait sorra-vesszük. Ha egy nő regényében az ,, ideális férfi " szerepel: nagy nőhódító, tökéletes családfő, bátor és határozott cselekvő, bármihez kiváló tehetsége van, de nem tudjuk, a sok kiválóság hol fér el benne, mert lénye nem több, mint egy felöltöztetett férfi-arcú fabáb a ruhaüzlet kirakatában. S a férfi regényében szereplő ,, ideális nő " csupa rózsaszín finomság és arany okosság, de egyetlen igazi vonatkozása, hogy tűzön-vizet át szerelmes a férfi-hősbe, akivel önkéntelenül azonosítja magát az író is, az olvasó is: oly talajtalanul libeg a világban, mint a karácsonyi képeslapok édeskés angyalkái.

Melyik ér többet: a nő, vagy a férfi? Mindegy. Bármelyik elérheti a legvégsőt: a teljességet. De mindegyik más módon: a férfi saját zárt lényét fejleszti egyre nyitottabbá, teljesebbé: a nő, mint egy puha melegség száll a végső puha, meleg fészekbe."

/Veöres Sándor 'Teljesség felé'/

Emlékül..

"A természettel eggyé lett halljuk hangjának muzsikáját a mennydörgés morajában, s az éji madár dalában érezzük tudjuk jelenlétét sötétben,fényben a fűben és a kőben.."


Az idő,nagy Ura magához szólított, egy újabb lelket..
Váratlanul, hirtelen ragadta magával...
Elment.. lelke hosszú útra indul..
Idővel megérkezik a feledés forrásához, hogy ismét a nagy körforgás része lehessen..


De hátra hagyott szerettei és barátainak ez sovány vigasz..
Ha meghal egy ismerősünk, barátunk,nem az fáj, hogy elragadta az élet, hanem az, hogy nem látjuk többé.. hiába hisszük, hogy lelke megbékél, és körforgásba lép..
Nem segít.. az űr mit maga mögött, hagy, hogy többé már csak gondolatokban van velünk,nem múlik..

Édesapám, egyik legkedvesebb barátját veszítettük el..
A halála hirtelen és váratlan volt..

Kedveltem, ismertem Őt..
Igazi arany szívű ember volt, azon kevesek közé tartozott aki tényleg barátja volt Apukámnak és a családnak.. Örültem ha láttam ,ha hallottam felőle..
Szíve nyitott volt, a világra.
Lelki és emberi támasza Apámnak, amit köszönök neki..
Igaz, ember volt kinek lelke nemes..
Emléke velünk él gondolatainkban, szívünkben, lelkünkben..

Az elvesztése számomra is lesújtó, de tudom ez volt megírva számára..

Ilyenkor rádöbbenek,mennyire rövid az élet...
Mily váratlanul ragadhat bárkit magával a halál...
Nem merek bele gondolni se, hogy Édesapám betegsége egyezik barátjáéval..
Minden nap mit velünk tölt ajándék.. Bármikor eljöhet a nap mikor, már nem kell fel.. többé..

Még a hír friss, a tudat lassan, engedi át a szívnek a gyászt..
A gondolatok, kerülik még... idő ..
Végül majd megbékél a szív a hírrel és megbékél a gyásszal is..
A gyász, az elengedés művészete.
Legyőzni emberi önmagunkat... merni engedni fájni.. és merni hinni.... hogy így kellet lennie...

A zene hatalma..

A zene hatalma.. ősidők óta a zene hatalom..
A zene által, repülhetünk, utazhatunk be tájakat, lelazít felpörget ,magával ragad..
A zenészek, kik eme csodát képesek művelni az emberi szívvel és lélekkel is játszadoznak..
Mert nem pusztán hangszerükön, lejátszanak egy dallamot, az igazi zene megérinti a lelkeket..
Szól az égiekhez, és táncba hívja , az erőket..
De ugyan akkor repíthet , könnyű szárnyakon, szárnyalhatsz általa a világon át, fel az égbe..
Az élő zenében még több lüktetés és erő van..
Egy jó koncert magával tud ragadni, el tud varászolni, fel tud tölteni.
Tegnap este, egy álmom vált valóra..
Rég vágytam élőben látni a Corvus Coraxot..
Készültem rá lelkileg, de nem vártam, vagy vágytam semmi konkrétra.. mert féltem,hogy vágyaim és képzeletem felülmúlják, majd a valóságot és akkor csalódok.. Butaság, de sok dologgal így vagyok.. inkább nem képzelek róla többet, mint csalódjak és ne tudjam igazán értékelni..























A Corax Concertet a Moon and the Nightspirit előzte meg..
Aki még nem ismerné őket azonnal kezdje el megismerni..
Fantasztikusak, az élő zenét egy olyan fokra képesek emelni amire nagyon kevesek képesek.
Elrepítenek, az álmok a legendák honába... kézen fogják szívedet lelkedet és táncba hívnak..
nem tombolós , pörgős táncba..
Egy belső nagyon mély és nagyon misztikus táncba.. Ahol a zene belül szól, ahol egy pillanatra megáll az idő..
Ahol , úgy érzed, megérintheted és megélheted a legendák isteneivel való kapcsolatot.
fantasztikusak.. szívből és lélkeből zenélnek, és hittel.. ettől lesz zenéjük ennyire átható, és mélységekig hatoló..

Majd következett egy másik zenekar, az estben.. ők lekövették legnagydob hibát mit el lehat..
Túl akarták tomboltatni és zenélni a Coraxot.. Legálábbis nekem ez jöt tle róluk.. hiányzott belőlük valami számomra.. nekem túl zajos és túl erőltet volt a hangzásuk, másnak biztosan tetszetek..

Amikor aCorvus szimpadra lépet, a tömegen végi rohant a várakozás és csoda várás érzete..Az izgatotság, és felfokozott hangulat..
Nem okoztak csalódást..
Sajnos csak 7 tudtak rész venni koncerten. de így se volt hiány belőlük..
Igazi, shomenek és igazi zenészek.
szívüket lelküket, bele adják a zenébe, hiszenk benne..
A zenéjük, más, jelelgű mint az első zenekaré..
Ők sokkal pörgösebb örültebb ritmusokat kevernek egy középkorias hangzásba.
A zenéjükkel ateste is táncba hívják.. úgy érzed mozdulnod kell...
A testrészei d táncba , mozdulatokba vágynak, örült ritmusok, és még felszabadítóbb energiákat meg mozgatva..
Vezetik a közönség a hangulatát és figyelmét, hogy legyen idő a pihenésre a, a töltődésre , a féktelen tombolásra..
Felvezetnek és végi Visznek egy úton, hol megismered a világukat, mit zenében ki tudnak fejezni..
Igazi nagyon jó koncertett adtak..
A testem még fáradt sé sajognak az izmaim.. mert megtáncoltatott a zenéjük..

Összegzésben az este nagyon kerek volt..
Feltöltekezhettünk az első zenekar által, majd Coraxra minden erőnket kihasználva örült és féktelen öröm táncba forrhatunk..

Volt idő a beszélgetésekre, a mulatozásra..
Örültem az estének rég látott ismerősöket, barátokat is viszont láthattam..

Miért írok??

Miért írok?
Miért tárom ki szívem és lelkem titkait, a világ elé?
Sokan mondanák őrültség ekkora kitárulkozás, ekkora őszinteség..
Nem, szerintem egyáltalán nem..

Talán csak félek, hogy füsté illannak gondolataim..
Talán, csak az elvesztegetett és meg nem élt,pillanatok elmúlásától félek..
Talán, csak meg mutatkozási vágy..
Talán, csak adni és megosztani szeretnék... ezzel csökkenteni magányomon, lelkem zártságán... mit erős kapuk védenek..
Talán.. talán .. talán..
... döntse el mindenki maga....
Az írás, az élet művészetek egy formája.. a megosztás művészete..

Szerintem a gondolatok kitárása, vállalása fontos dolog..

Nekem legalábbis fontos...
Sokak irigyelnek talán érte..
Sokak másban, más formában tudják kifejezni magukat..
Van ki, képekben, művészetekben van ki mozdulatokban, van ki csak puszta létével fejezi ki önmagát..mert nem érzi szükségét, hogy más formát keressen..
Csodálom és tisztelem mások művészetét, tisztelettel figyelem és tanulok azoktól kik puszta létükkel fejezik ki legbelső önmagukat..
Mert igenis, tanulhatunk a koldus bácsitól is.. a tekintetéből, a történetéből ha meghallgatjuk..

Én se tudok,mindent jól kifejezni..
Nem is törekszem rá.. lenyomatokra törekszem csak.. ha nem találok rá jó gondolatot, képeket keresek.. mik támogatják vagy kiegészítik gondolataimat..
A fényképek , is egy lélek és egy megfoghatatlan időtlen pillanat képkockába zárása..
Mert utána máris változik, tovább formálódik.. történik..
...az idő egy pillanatra kizökken és meg ragad egy képben..




Az írás is ilyen... a lélek, a szív és tudat játékának történéseinek, pillanatnyi lenyomata... Gondolatokba szorítva.. és sokszor csak halovány, kísérletek, a megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan megragadására....

Régóta írok.. először talán 9 évesen kezdtem írni..
Akkor egy olyan világot adott, hol béke, és nyugalom van, hol még élnek az álmok és varázs nem illan el....
Beburkoltak a sorok egy meleg ölelő megértő ölként.. a gondolatok csak repültek..
Akkor is életemből merítettem.. írtam örömről, bánatról, fájdalomról..

Voltak amiket megmutattam,voltak amiket nem..
Majd leveleket írtam.. valakihez címezve gondolataim áradatát..
Szóban is szeretem, úgyan ekkora őszinteséggel,nyíltsággal kifejezni, magam, de sajnos nem mindig van rá modom....

Egykoron képekbe szimbolumokba rejtettem, gondolataimat érzéseimet.. Mert írásaimat nem érteték, el akartam még jobban relyteni lelkem rezdüléseit..
A művészet, több ágában kerestem kifejezési módot..
Volt,mikor sikerült.. a művészet ezt alkotásnak hívja.. én nem tekintek így rájuk..
Szerintem lelkem lenyomatai,mik más formákba öltve, bezáródtak egy képbe,egy szoborba.. az idővel packázva.
Őrizni egykori gondolatok kusza hálóját és szimbólumait..

Majd elhallgattam.. évekre.. nem írtam, csak ritkán szóban, adtam jelét lelkem rezdüléseinek..

A blog írást mi inditotta?
Elkeztem hosszú leveleket írni egy ismeretlen, ismerős vándor léleknek...
Levélváltásaink alatt sok gondolat fogalmazodott meg bennem, miket vágytam megosztani..
Visszaadta, levelezésünk az írás örömét.. a gondolatokba zárt, pillanatok értékét..
Amit ezúton is köszönök neki...

Majd úgy éreztem.. nem terhelhetem, mindig barátaimat hosszú kimertő soraimmal..
Mert a hosszú levelek, válaszadás kényszerét késztetik ki..
Hiába, tudom, hogy örömet okoz neki néha soraim olvasása, de meg is mérgezem az örömöt azzal, hogy úgy érzik viszonozni kéne..
Így inkább,megosztom, gondolataimat mindenkivel..
Mert az írás felszabaditó, gondolkodtató, és mélyen magamba tekintő folyamat..


Ma kaptam egy csodálatos levelet, egy kedves barátomtól..
Ki már olvasta, előző bejegyzéseimet..
Gondoaltaim, tudtak lekében magaot vetni, új gondoltokat életre hívni..
Azáltal, hogy ezt megoszotta velem, a legnagyobb ajándékot adta amit bárkitől kaphatnék..
Ha soraimmal akár csak egy kelleme spillantot tudok másoknak szerezni a mindenapok rohanásában.. már megérte feltárnom lekemet és megosztanom..
Nem félek a kritikától.. attól, hogy gondoaltaim által kiismerhető és sebezhető leszek..

Nem könnyű, engem megbántani megsebezni.. meglehet.. de minden sebből, kritikából, csalódásból tanulok..magamról , a másik emberről, és a világról..
Így nincs mitől félnem.. hát megmutatom bátran lelkem, nyomait töredékeit..

Gondolatok.. vágy morzsák...

Hol is kezdjem...
Mire vágyunk mi nők?

Beszélgetéseimből fogok meríteni, miket férfiakkal és nőkkel tettem..
Ezek után jutottam arra a megállapításra,hogy sokan nem mernek beszélni vágyaikról álmaikról..
A szexualitás, és erotika afféle prűd téma vagy hencegésbe átmenő, fecsegés..

A nők mire vágynak.?.
Mindenki másra, van ki a karakteres erős férfiakat, kedveli van ki a szelíd kezes férfiakat.
Sok könyv és írás szól erről, mid boncolgatja a miérteket,és próbál receptúrákat adni az ideális pár megtalálására..
Meg súgom nincs recept..
Egy megoldás van.. keresni kell és merni kell fel vállalni magunk előtt is saját vágyainkat.. ennyi és ha szerencsénk van találkozhatunk olyan férfival, nővel akivel ezek a dolog egyeznek..


Mire vágyunk az ágyban.??...
Minden nő másra..
De leginkább őszinteségre.. mind magunk mind a párunk részéről..
Arra, hogy el tudjuk engedni magunkat, át tudjuk adni testünket, lelkünket az élvezetnek..
A nőket igen is, tisztelni szeretni kell.. ha helyünkön vagyunk kezelve, jó értelemben.. máris egy odaadó doromboló kismacskává , vagy vadmacskává változunk..

Nekem létfontosságú a szexben, hogy a férfi tiszteljen, szeressen, vonzódjon hozzám..
Elfogadja maximálisan az alakomat és külsőmet.. meg természetes, hogy a lekivilágomat..
De ez alap, ha nincs kölcsönös érzelmi, vonzalom a szexnek sincs értelme..
Erről is sokan megfeledkeznek..

Egykét praktika jó tanács érdekesebb apróság..


Az érintések hatalma..

Az érintés hatalom.. mert egy érintésbe érzéseket, gondolatokat tudsz sűríteni.
Egy érintéssel egy nőt, meg lehet vadítani.. meg lehet nyugatni.. el lehet lazítani..
A simogatások, az ölelés, nagy fegyvertény..
De maradjunk az érintéseknél..
Ha egy férfi, tud szívből, lélekből érinteni, akkor a nő lelkét szívét érinti..

Mert mikor kezéhez ér, lelkéhez ér,mikor arcához, szívét simogatja.
Átadva melegséget, kedveséget, gyengédséget..
Az érintésekből olvasni lehet..
Veszélyes mert elárulja azonnal az érintő lelkivilágát..
Ha egy férfi nem tud, úgy hozzá érni a nőhöz,hogy az csábító,kellemes és izgató legyen, akkor sajnos a szexutalásban is gondok lesznek..
Mert igenis, a női szexualitáshoz, elég ha őszinte és izgató érintést kapunk.. ez a kézfejünkön is elegendő... és mi máris olvdaunk.. /persze a már fent említett alapok után../
Az ágyban,nagyon fontos, mert érintésekkel, finom mozdulatokkal lehet a másikat vezetni.
Megmutani a, mit kívánsz, mit szeretnél, mire vágysz, mit tegyen..

Sajnos ez nem tanulható teljes mértékben..
Belülről kell fakadnia és ahoz, hogy mind a két félnél a megfelelő hő fokot érje el, kell a lelki öszhang..
De azért, tanulható..
Egyszerű a trükje.. merd érezni a nőt,merd megmutatni magad.. hidd el, hogy igenis kívánhat téged.. Legyél öszinte magaddal, és akkor az érintéseiden is tülröződni fog..
Általában a nők a finom , lágy simoagtásokat kedvelik, majd ezekből haldva a kicsit erősebbek felé.. Úgy haladni egy női testen ,mit egy hosszú úton.. elszöször finom feltérképező simogatások érintések.. apró csokok, tapasztalni, mi az a pont ahol rezzen, ahol felnyög halkan,mert élvezi nagyon.. majd apró harapások, vagy erősebb simitások, esetenként karmolsáok.. ezzel felhúzható ajzható a nő.. jelezni fog a teste azonnal ,mindenre..
Mert mikor egy nő hátán végig húzod a körmeidet finoman és közbe, belecsókolsza a nyakába testetek összefonódik annyira, hogy azonnal érezni fogod, mikor a kélytől rezdül és még szorosabban fonódik karjaidba..
Ezt ,meg lehet a nyak csúkjásizom tájékán egy kis harapással hálálni. Ezt ki kell tapasztalni, kinél hol az erogénzóna. De fokozható vele a gyönyör.. hozzá teszem ez csak az előjáték.. :)...

Az előjátékot, és Kedvesed megismerését hosszasan lehet folytatni..
De ne feledkezzünk el a fériakról, se.. Ők már ennyire nem mindig kaphatók a finom érintésekre simogatásokra.. attól függ , hogy alakult ki náluk.. a szexuális kulturájuk elöző hölgyek,mit adtak neki, ők voltak-e az "adók" vagy "kapók"..
Bárhogy is volt, nagy részüknek csiklandos érzést kelt a finom érintés..
A nyelvvel való érintést érlvezik, de sok ponton rémesen csikizi őket, ez idővel változhat..
De csak idővel.. és sok feltérképezéssel..
Velük már nincs olyan könnyű dolgunk mint a nőkkel..
Mert egy férit , simogatahtsz, kényeztethetsz.. de nála hamrabb, jön el a vágy arra, hogy célirányosan esetlegesen, orális örömökkel is megövendeztesd..
Ettől sok nő kiborul,és azt mondja, csak ezt akarják..
Nem , ez nem így van..
Egyszerűen saját testüket,másként élik meg mint mi nők..
Amíg mi el tudunk , olvadni és kélyesen nyögünk fel egy nyakcsóktól, amit hátunk izagtásával kevertek, addig egy férfinél hasonló élményt a fériaságának izagtásásval érsz el..
Ahol azért a nyelvtehetségenk sok fortéja kitapasztalható..
Húzahtó az élvezet.. ha az erőteljes mozdulatokat, csak ritkásan teszed meg, ha inkább a nyelvjátékot rszesíted előnybe... de igénylik az erőteljes, megfogást és markolást..
Sajnos mi nők szerintem soha nem leszünk olyan bátrak, mint ők a saját fériaságukkal..
Ezt jobb belátnunk és nem strapálnunk magunkat..
Hanem késégesen átengedni az írányítást ha úgy érzik, attól jobb lesz nekik..
Ezzel nem a mi képességeinket becsmérelték le... hanem a nagyobb élevet elérése a cél, és az, hogy a férias állaopt fenn maradjon, nehogy lankadjon a kedv...

A nők is másként élik meg az ilyesmit.. van aki élvezettel adja...
De akkor se minden férfinak.. Sajnos ez olyan,hogy vagy megkívánod vagy nem, egyszerűen vagy kivánatos és izgató számodra a férias vesző vagy nagyon nem..
Ettől még lehet remek az aktus..
De el kell fogadni, hogy muszájból nem megy és nem jó egyik félenek se..
Mert a szexualitás, ritus, misztérium..
A férfi hímveszőt, a női szájba venni már önmagába egy nagyon intim és belsőséges dolog..
Mert ez nem a nemzési, ingert szolgáló aktus része.
Hanem inkább az adás, öröm okozás művészete....

A férfiak is rá szoktak térni a női, virágzat kényeztetésére..
Általában kézzel kezdik.. Itt ismételten az érintés művészet..
Fokozottan, nagyon kell érezni a nőt a legapróbb rezdülését, tesének legfinomabb hangolását..
Mert különben inkább kelemetlen mint jó..
Volt részem mindkettőben.. sokaknak nem megy.. ez nem gond.. természetes.. mert ez egy olyan finomra hangolt hangszer amin nagyon nehéz játszani..
Persze van férfi, aki csodálatosan,műveli ezt a művészetet.. :) igazi aranyat érő kézügyesség..

De ne legyen egy férfi számára se sértő ha a nő átveszi az írányítást e téren..
Mert, az mind a két félnek tud igazi élvezetet okozni..
A nő érzi saját hagszerét, a férfi közben kényeztetheti, és akár végig is nézheti..
Ez az egyik legbensőségesebb, ki és feltárulkozás amit egy nő egy férfi elött megtehet..
Megmutatni feltárni, az élvezetett, az önmagdanak okozott, élményt megosztani a féfival és így válni vele egyé..Mert az csak akkor lesz , beteljesülés és a misztérium, ritusa ha mind a két fél örömét leli benne és a lelkek eggyé olvadnak egymás gyönyörében..

Tudni kell adni, tudni kell elfogadni, és tudni kell élvezni a másik gyönyörét..
Ha ezt egy pár megtanulja akkor, csodálatos lesz a szexuális életük..
Sokat tanulhatnak egymásról ha együtt teszik, ezeket a felfedezéseket..
Igenis fantasztikus egyesülés tud lenni, ha nő ad a férfinak,majd megajándékozza a feltárulkozás,művészetével, amit a férfi, önmagának való öröm okzással közben, válaszol meg..
Mikor a mindketten egymás gyönyörének örültök, és élvezettel nézitek, közben kényes gyönyöröket életek meg... majd egyszerre éritek el a beteljesülést..
Ez egy olyan leki és misztikus aktus, ami mélyebb és néha őszintébb mint a nemzési aktus..
Mindketőnek más a misztikája ritusa...
Így a lelkek és az érintések , kapcsolódak egy másik dimenzós síkon... mégis átadva egymást az élvezeteknek..
Csak ajánlani tudom..minden párnak remek élmény és tapasztalás...

A nőknek is és a férfiaknak is..