Elmesélek egy találkozást egy kis tüneménnyel..
A történetem főhőse csak egy lány a tömegből.. még is tanultam tőle, már is..
Egy filozófiai beszélgetésre mentünk, gondolván, megismerünk majd új gondolatokat és új embereket.. és tanulunk belőlük.. talán..
Belépve a terembe először fel se tűnt nekünk a lány, talán csak érdekes kis ruhája, amivel felhívta magára a figyelmet.. miről, átsuhanó gondolatként fogant bennünk vélemény..
Beszélgetés indult a munkámról..
Majd megszólalt egy hang.. mi édesen ,kedvesen csenget.. csillogó szemű érdeklődő tekintet fordult felém, kis törékeny kezét tördelve.. és kérdezett.. Olyan magabiztossággal és őszinte kíváncsisággal, amivel falhoz lehet szegezni az embert....
Melegség támad bennem ahogy ránéztem, a nemezsála mögül előbújó angyali mosoly, kedves zavartsággal érdeklődött. Szemei kérdőn fürkésztek és várták a választ.
-Szeretne restaurátor vagy művészettörténész lenni, még nem tudja, de hol lehet ilyet tanulni?-
(Jó dolog ilyet hallani egy fiatal szájból.. )
Azonnal megkedveltük és készségesen felajánlottam segítségemet, ha kérdése lenne forduljon bátran hozzám.
Akkor még nem gondoltunk róla semmit.. és kedves mosollyal hagytuk is..
A beszélgetés alatt néha megszólalt, zavartan bújt elő sálja mögül, de mély gondolatok hagyták el száját.. figyelni kezdtem.. a kislányos angyali arc mögül lassan előbujt az időtlenség.. Tekintete nehéz , de legalábbis tapasztalt sorsról árulkodott..
Apróbb elszólásaiból, megjegyzéseiből elkezdett kirajzolódni bennünk egy élet története, mint egy kirakós játékban, úgy szedegettük össze kis morzsáit...
Figyeltük a lánykát, és azt éreztük, mindhárman, ő valami más... öreg fiatal ...
A szüneti beszélgetésben, már oldottabban és még kedvsebben mesélt pár mondatban magáról, és gondolatairól...
Szó szót követve, az este végére szívünkbe zártuk, magunk se értettük miért, de megkedveltük, elsőre..
Majd újabb alkalmat tölthettünk el társaságában a beszélgetésen, újabb arcárt ismertük meg.
Lelkesen és gondolatokkal telve jött el a beszélgetésről, a segítőkészség és tenni akarás csillogott tekintetében.. mert úgy érzetük, picit fel kéne pörgetni a beszélgetéseket.. az embereket..
Igaz a téma is mélyen érintett mindenkit, ez már megadta az alap hangulatot, így utólag beláttuk.
De mégis nagyon megkapó volt, ahogy figyelt mindenkire, és tenni szeretett volna telis-tele sok jó gondolttal, csak zúdította és mondta, zavarát hajcsavargatással leplezve..
Tegnap este volt alakalmunk leülni vele beszélgetni...
Beszélgetésünk alatt, magáról nem sokat mesélt. Életének kicsinyke történeteiből, adott kis szösszeneteket..
Már fiatalon, nagyon nehéz élethelyzeteket élt, meg sok embernek büszkeségére válna felnőttként is, mindaz amit ő megélt, átélt. Szívszorító ha egy gyermek már kis korában megtapasztalja az agresszió megnyilvánulásait egy családban.
Majd nagyobbacskán, azt milyen mikor anyukája felé támad egy férfi, az alkohol okozta személyiségtorzulást.
Nagyon fiatal volt mikor kiállt édesanya mellet és már segíteni próbált, egyedül...
Egy törékeny gyermeki lélek, hatalmas belső erővel..
Bárki mondhatná, hogy ebből a lányból biztosan valami sérült lesz...
Találnánk mentségeket, ha drog vagy alkohol problémákkal küzdene, mondván gyermekkori trauma...
De ő nem...
Ő belső erejétől és ki tudja milyen útjába vezérelt segítségtől hajtva nem tért rá erre az útra.
Helyette inkább segíteni próbál...
Mikor látta egy társán, hogy az alkohol, rabigáját nyakába veti, nem elítélte és magára hagyta, hanem segítő kezet nyújtott. Elmesélve történetét és gondolatait arról, mit okoz az alkohol egy emberrel, ő mit élt meg, mint külső szemlélő...
A példája és szívének ereje elég erőt és elég hatást gyakorolt, hogy magot vessen... a mag gondolattá, majd cselekedetté érett társában... pár nap múlva a fiú magától adta kezébe az üveget és hagyta abba, legyőzve a rabigát... megállt a leejtő előtt...
Persze ez nem tűnik nagy dolognak, elsőre, de az igenis az... mert még gyerek jóformán, és tapasztalatait, mit életútja eddig elé vetett nem arra használja , hogy önsajnálatba merüljön, hanem arra, hogy másokat megértő szívvel meghallgasson, és ha tud segítsen...
Első gondolata a segítő kéz nyújtás, nem a kérés.
Lenyűgözött szerénységével, kedvességével és erejével.
Másokra gondol maga helyett, és tenni szeret...
Igazi kis hős a mindennapokban, telis-tele olyan történetekkel mikről szerényen hallgat és talán majd elmeséli őket...
A hozzá hasonló kis csodák, és segítőkész lelkektől válik szebbé a világ.
Sokat tanultam beszélgetésünkből.. többek között azt, hogy ha valaki fiatal, attól még igazán erős lehet.. illetve rávilágított arra a hibámra is, hogy néha hamarabb nyújtanék segítő szándékkal kezet, mint az kérnék...
Csak elég picit odafigyelni, és nyitott szívvel meghallgatni, támogatni pár gondolattal.
Nem utat mutatni, csak útravalót adni, jó gondolatokat, és támogató biztatást, barátságot...
A legnagyobb értéke, hogy kész tanulni és szeretne is... ha magot vet benne egy jó gondolat, biztos vagyok benne , hogy fává neveli. Lassan és biztosan népesíti be, kis erdejét...
Gyógyítja, magát és másokat is. Nekünk nagy melegséget és fényt csempészet már is az életünkbe...
Tanulság: hallgassuk meg a fiatal, érdekesnek, furcsának tűnő emberek életét is... figyeljünk oda rájuk, és másokra is, mert sok kincs rejlik mindenkiben.. és ne ítélkezzünk azonnal, vagy ne gondoljuk hogy szárnyaszegettek...
Mert törött szárnyúnak tűnő galamb is rejthet igazi sólyom szívet és lelket... Csak nyitottan kell járni, és figyelni rájuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése