Egy rózsa története... Kedvesem, kovács lelkű, érzékeny lélek...
Ki a kovácsoltvas rózsákat jól ismeri, és már-már giccsnek érzi készítésüket.
Fémből, más virágokat formáz meg szívesen, művészi és növénytani pontosságra törekedve.
Mégis , a születésnapom, ürügyet szolgáltatott számára, hogy meglepjen ezzel a különleges ajándékkal...
Egy kávé mellett kaptam meg, azzal a kedves felhanggal, hogy most szakította frissen...
Ezen elmosolyodtam, majd mikor megláttam elállt a szavam...
Sok tanulmányozás és még több szakmai tapasztalat szülte meg ezt a rózsát, mi apró részleteibe menően kidolgozott... A fém kivirágzott, élő rózsává alakult kezei alatt...
Hosszú percekig, némán, csak tekintetemet futtattam rajta... próbáltam megfejetni minden kis apró titkát a virágnak...
Féltem érinteni, mert olyan törékenynek, illúziónak tűnt, majd lassan végig húztam rajta ujjaimat...
Kezeim finoman siklottak végig a formákon és térképezték fel, a hajlások, törések és ívek világát... Telis-tele olyan kis finom részletekkel miken a szem átsuhan de a kéz érzi... hosszú percek teltek a rózsa csodálásával... lenyűgözött, lenyűgöz... valahányszor csak ránézek újabb szépséget és apró kis szépségeket veszek észre rajta, és csodálom kezének ügyességét, lelkének érzékenységét, ahogy meg tudja ezt a rideg fémet zabolázni, finom vonalakba, formákba kényszeríteni.
Nem hiába vannak a kovácsokról misztikus és rendkívüli mondák történetek...
Fotók: Bartos Mihály / Kedvesem /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése