Kilépve a csendből...

Lassan és ólmos, újakkal ülök, újra kedves klaviatúrám elé..
Nehéz vissza térni a csendből.. áldottan kellemes csend ami körbe von, átölel.. Termékeny ez a csend..
A gondolatok csak röpködnek, fel-fel bukkannak, sűrű tengerükből, majd tovább áramlanak.. Játékosak, és megtévesztők akárcsak, a delfinek játéka a tengeren.. játékukat talán csak ők értik igazán..

Mégis , írni vágyom, kicsit..

Pár hete egy új közösségbe ,beszélgetésre járunk..
Érdekes élmény volt az első alkalom, de még érdekesebb figyelni a változásokat..

Kicsit olyan ,mint a víz útja a természetben, apró érként kezdi születését, míg végül, patakká érik aki, sebesen halad kanyargós útján a tenger felé.. Az, hogy eléri e? nem kérdezi, talán soha fel sem teszi ezt a kérdést.. mert nem ez a fontos, számára hanem a történés..
Ezt érzem a beszélgetős társaimon is már,..... a történést kezdik igazán élvezni, és nem a célt, vagy várt apró célokat keresik...

Ahogy én sem.. félelmekkel és valamilyen elvárással léptem át anno a küszöböt..
Mit kerestem mit vártam? leginkább új gondolatokat, történést.. bár hinni vagy bízni kevésbé mertem benne..
Lassan, magától indult el, minden egyes témában történő beszélgetés után, folyamatok....

Eleinte kis csörgedező patakként, szinte észre vétlenül... csordogálva a sziklák, kövek repedésin keresztül..
Lazítva meg az agyagot, kövek alól, észrevétlenül kimosva, ami ezután békésen engedte, a köveket szabad útjukra..
Voltak, amik rohanó háborgó, kavargó patakokat hívott, életre.. mi vadul cikázott kövek sziklák, hegyek között. Neki-neki csapódva, kőnek sziklának, majd tovább sodródott. Hordalékot hordva hurcolva magával.. mik néhol gátakban megakadtak, majd a víz ereje megroppantotta a gátakat is.. végül szabad útján tovább haladva, végül csöndes tóba értek,tovább táplálva azt....

Érdekes belső élményeket okozott.. figyelni magamon, a változásokat, hogy kelnek életre fémelemeim, vagy csak felhalmozódott hordalékaim..

Néha egy apró kis gondolat töredékből szőttem saját hálómat,miben én magam voltam a pók, és a légy is egyben.. ki csapdába esetten vergődött..
Nem menekültem meg, egyszer sem.. meghaltam mint légy, felfalt a pók.. Kétségbeesett vergődésemet, egy idő után felváltotta a szemlélés a történés..

Egészen életszagúan, legmélyebb legzavartabb lelkiállapotos estémen is, leültem kedvenc olvasó fotelembe.. és átgondoltam az eseményeket.. majd leültem leírni, külső megfigyelőként.. mire jegyzeteim elkészültek a pók , felfalta a legyet, és a légy már nem félt a póktól..

Ugyan akkor , magokból csírák cseperedtek, mik lassanként talán fává érnek..
Lélek fáim, tovább erősödtek, nevelődtek.. Igaz a külső természet, lomkoronáját az ősz színezi belső fáim, egy része friss rügyeket növeszt , néha észrevétlenül, csak a rügy fakadást érzem.. Van fa mi őszbe burkolja magát, álmodni aludni készül.. hosszú álmot.. van fa kit viharok, szelek téptek, és most megtépázott koronájával tekint az égbe, bizakodón, hiszi érzi, végre helyére került.. talán már nem tépi több vad vihar..
Fáimat a kis patakok, csermelyek táplálják, át át cikáznak erdőmön...
Nem tudom, mi mivé fog formálódni, mivé érik nő.. de egyre kevésbé kívánom előre megérteni , vagy látni.. most megelégszem az érzéssel, hogy történik erdőm, és halad a maga útján..





A Zene:
A zene talán a legcsodálatosabb dolog mit az emberiség feltalált, a nagy civilizálódásában..Igazából nem feltaláltuk szerintem, hanem eltanultuk a természettől.. Vágytunk,mi magunk is átélni megélni, megteremteni.. a hangok zörejek és dallamok sokszínűségét mit a természet az erdő dalol..
Ehhez nem kell tehetséges zenésznek lenni.. Elég hozzá egy bármilyen eszköz, mit hangszernek tekintünk, eszköz akár a hangszálunk is.... Majd egy kisebb csoport hol, próbálgatjuk hangszereinket, ki a csörgőket, ki a babokat, ki a dobokat.. végül a hangok egységégé formálódnak..
A bátortalan riadt kezdésből, egységes hangzás születik... Varázslat, és egy csipetnyi mágia útján..
A varázslat, a mesélőé, ki megadja a játék feltételeit szabályait, ezáltal adva keretet, mankót a bátortalan szíveknek... a mágia ezután születik, mikor a hangszerek és hangok, a csendből egymás után lépnek, be kapcsolódva egymásba, egymáshoz és egy nagy egésszé állnak össze..
Mi máris a bizonytalan káosz helyet , harmóniaként csendül.. na, ez a mágia, és a varászlat találkozása..
Mágia mert energiák és gondolatok, belső szólamok, dallamok is fel csendülnek.. varázslat, mindaz ahogy és amiként születik, egy olyan társaságban csoportban, hol nem zenészek ülnek.. Hanem egyszerű emberek , kik talán sose mertek volna kezükbe csörgő, zörgő hangszereket venni.. és végképp nem mertek volna együtt zenélni..
A második alkalomra, már az elsőn rész vettek hozták szívükben az élményeket, és várakozással telve indultak neki az újabb varázslatnak.. magukkal vonva azokat kik először élik, meg..
A mesélő, új mesét szőtt.. a mese most más szimfóniaként szólt.. míg nem, a végére önálló életre kelt, és már a mesélőjét ringatta a mese, és bűvölte el varázslattal...



Fotók by: Fellily, Wolf, RaVen,Rasomanet, Klamchuha