2009. május 21., csütörtök

Pár gondolat, bevezetőül...


A hely ahol most a legszívesebben élnék..

Vannak napok, amikor a világtól el, a világból ki vágyok...
De nem tehetem meg..
Ilyenkor gondolatban , álmokban utazok..
Így adva ,erőt magamnak ahhoz, hogy folytassam a mindennapjaimat..





Az életem, nagyot változott, sokan mondanák, hogy össze omlott.
Én azt mondom, nem mert az összeomlás akkor következik be ha az ember feladja.
Ha már nem mész tovább akkor omlik össze az életed.
Ha az álmaidat és lelkedet veszik el..
Még merek és tudok álmodni, és csak tanulni próbálok sorsom kicsavart helyzetéből..
Mert mi másért történne ez így..??..??

A bejegyzéseim afféle hajónaplók lesznek talán arra, hogy lehet túlélni, pozitívan átvészelni egy olyan élethelyzetet ami kilátástalanak tűnhet.


Konkrétan:
Ha kilépsz egy kivülről tökéletesnek tűnő kapcsoaltból, mert kevés..
Ha megszűnik az állásod..
Ha szíved fura játékot űz veled, és érzéseid közé ismeretlen új érzések jönnek..
Ha a múltadat rendezned kell, és megbocsájtanod..
Ha minden mi eddig biztos volt köddé illan egy pillant alatt.
Ha csak a várakozás és remények maradnak..

De mindez , jól is megélhető és ebből lehet tanulni..
Remélem történetemmel, másoknak is fogok tudni adni, és ők is másként értékelik majd saját életüket..

Nincsenek megjegyzések: