Elmúlás....

Az elmúlásról..
Mikor elhagyunk egy helyet hol , jó volt mindig össze szorul a szív..

Egy műhely kiürülve, olyan mint egy sivár kihalt táj. Minden mi egykoron élő és mozgó volt benne hirtelen elveszik, eltűnik.. elillan...
A volt munka helyem műhelyben jártam, elhoztam cuccaimat..
Életem egy töredékét hoztam el és hagytam is ott..
Egy restaurátor élete, olyan akár egy vándoré időről időre, otthonunk lesz egy hely ..
egy szoba, egy asztal, egy matrac a könyveid töredéke és máris otthonnak hívod..
mer ott élsz dolgozol lélegzel minden egyes nap..
Az élet és a minden napok egy egységes masszává olvadnak össze..
Vannak helyek amiket megszeretünk, vannak helyek amiket nem..
Ez a műhely nekem sokat adott.. megtaláltam az itt létem alatt magam egy darabját..




Nagy szavaknak hangzik, hogy valaki egy munka helyen találja meg magát de lehetséges..
Megtudtam, mennyit érek ,megmérettem kihívásban, emberségben..
Nehéz döntéseket hoztam meg falai között.. megleltem, önmagamat is a csendes estéken..

Nagyon furcsa szomorúsággal és bánattal vegyes érzés volt elhagyni a helyet össze pakolni és elmenni.... kiültem a keretbe utolsó ott töltött délutánon,, és azon gondolkodtam mennyi mindent is köszönhetnek ezeknek a falaknak. hogy itt igazán szabad és boldog tudtam lenni a munkám mellett is... hogy mindannyian kik itt éltünk itt hagyunk magunkból egy darabot.
A lelkünk egy darabkája marad itt..




Egyedül a kutyánkat sajnáltam. Szegyén olyan elárvultan és bánatosan nézett.. tudja, érzi a változást.. csak azt látja, hogy minden ahol az elmúlt évet élte eltűnik.. az emberek rohangálnak, mennek pakolnak.. fél fél,hogy egyedül marad... hiába mondogattam neki, hogy jó sora lesz.. hogy jó lesz neki, mert jó helyre kerül az egyikőnk magával viszi.. de már ő nem lesz többé mind annyiunk kutyája.. már nem fog minden reggel és minden kávézásnál a lábunknál kujtorogni, éhező szemekkel falatkát kunyeráljon.. pedig mindig kapót bőven enni.. Nem lesz többé mindannyiunk kutya lány akihez mindenkinek volt egy jó szava, egy mosolya egy simogatás a legnagyobb hajtásban..
Szegény csak, ült árván.. szomorúan..
Árva kölyökként került ide, itt otthonra lelt..
Újra bízott az emberekben, de szegénynek nehéz elmagyarázni a mi életformánkat..
Azt, hogy semmi se fix és állandó, bármikor eljöhet a nap mikor menni kell..
Évek után, hetek után.. ,hogy úgy élünk, hogy másnap reményekkel teli..
Ezért se tartok, kutyát.. mert nem tudnám itthon hagyni mikor mennem, kell.. és látni a tekintetében a szomorúságot.. azt, hogy elmegy a gazdi..

Mikor a konyhában álltam, a pakolás után teljesen egydül,mert már a fiúk is elmentek úgy éreztem a szívem szakad meg.. hogy nem bírom ki.. majd jobb lett, múlt a fájdalom, múltak a rossz érzések..
Hiszen minden lemúlásból új élet születik majd. én is erre probálok gondolni,mindarra ami eljön mjad..
Elmúlt egy hosszú korszak,lezárult.. mert a mühly bezárásával, az életemben sok egyéb változások is bezárultak, lezárultak..
De új magok is vetődtek a termékeny, fáradtnak tűnő taljaba.. és most busúlás helyett ezeket a magokat kell táplálnom, és nevelgetnem.. Nem azon a godnom mit hoza holnap.. hanem azért tennem, hogy fel legyek készülve rá.. tudjak tevékeny részévé válni holnapnak is, teljes lélekkel és testtel..
Bár félelmeim, sokszor erősek.. sokszor ingok meg. Sokszor érzem keveset teszek, többet kéne..
Néha úgy érzem rám omlik a világ, és nem tudom merre mennyek mihez kapjak.
A néha kilátástalanak tűnő helyzet, kétségek és apasztó gondolatok közé szorít, hol félelmek és baljós gondolatok lakoznak.. Félek, hogy feladom, hogy elbukok.. hogy könnyűnek találtatok..
Sokan hiszik, hogy erős vagyok.. ez nem igaz, én csak fel merem vállalni a gyengeségeim egy részét.. Merek megállni, és törekszem békés megértéssel fogadni, bármi is történik..
Ez nem erő.. ez talán balgaság, talán jámborság, talán egy láncokba vert tigris szív ami elfáradt.. Gyengének, és erőtlennek érzem sokszor magam.. aztán valahogy mindig, talpra állok, és bízni hinni kezdek abban,hogy a világ egy jó hely..
nem azt kell néznem miért éltem meg mindezt hanem mit tanulhatok belőle, mivé válhatok és hogy tudok, jobb emberré válni, hogy tudok megélt életem tapasztaltaival másoknak segíteni és adni..
Minden megélt fájdalom egy történet, ami mással is megtörténhet.. egy olyan történet amit elmesélhetsz, amivel talán tudsz adni egy lehetséges megoldási példát vagy egykét jó gondolatot. és ah már másnak tudsz a te fájdalmas tapasztalataiddal ennyit segíteni, már nem élte meg hiába.. próbálok erre gondolni és nem szomorkodni az elmúláson, hiszen ,minden elmúlás egy új kezdette..mert a világ örök egyen súlya nem bomlik meg soha..
Csak az emberben lévő lelki egyensúly az mi megbomlik..