Apró csodák ...

Az élet apró csodái...

Kedves barátommal találkoztam, kit nagyon kedvelek..

Jó volt vele tölteni az időt és végre kettesben beszélgetni. Megosztani egymással gondolatainkat.. Az életről és annak történéseiről, beszélgetni..

Néha furcsállja gondolataimat, én is néha ..

Talán, sose fog igazán érteni de, érzi a gondolataimat (néha...talán..) nagyon másként látjuk a világot de pont ezért szeretem...... mert esszenciálisan adja mindig önmagát. Ami számomra egy nagyon pozitív és a legfontosabb egy emberben, ez a legtöbb amit adhat a másiknak, hogy önmaga..

Megismertem a fiát, egy olyan gyermeket ki egy kis "csoda".

Mosolyával, tekintetével

bearanyozta a napomat..

Egy átható gyermeki tekintet,

ami mögött megbújnak a gondoltatok..

Csillog a szeme és érzed, hogy lát...

Ők még a világot csodának látják,

sokkal élesebb a látásuk érzékelésük

mint nekünk.

Csodálom a képességét,

az őszinteségét, a tekintette tisztaságát..

Irigylem is érte nagyon..
Angyali arc mögött, kíváncsi ábrándos gondolatok húzódnak meg.
Még egy nagy mese és csoda a világ számára.
Ahogy rám nézet, és kíváncsian szemlélte öltözékemet arcom vonásait, kutatva gondolataimat..
Méregetett.. rég látott emlékezett talán,hogy már látott valahol..
Bizalmatlan , bizalmaskodással közelített.. leplezve félszét.. hiszen ő már nagyfiú ( 4 éves.. )
Ő nem fél a nénitől.. csak tartózkodóan barátkozik..
Lenyűgözött a magabiztossága....
A kisgyermek gondolati, mik nagyon komoly gondolatok.. és velős megállapításokat tartalmaznak..
Ő még nem fél kimondani amit gondol.. és el is mondja választékosan okosan..
Sajnos hamar elmúlik a gyermekkor..
Ahol még a mesék valóra válnak, ahol az álmok és valóság összefonódik..
Ahol a világ egy felfedezendő csoda , és mindent meg kell fogni, meg kell nézni ,meg kell kérdezni az okos felnőtteket.... akik nem is olyan okosak.. és hamar zavarba jönnek a gyerekszáj kérdéseitől..

Szerencsések azok akik képesek megőrizni lelkükben a gyermeket.. kik képesek rácsodálkozni az apró csodákra, és örülni nekik.. kik még mernek álmodni és álmaikat megőrizni..
Megőrizni lelkük ártatlan törékenységét.. szívük tisztaságát....

Ismerek egy férfit ki kemény páncélja mögött meg tudta őrizni gyermeki lelkét a csoda látását..

Tekintetében megbújik a gyermek, egy sokat megélt, sokat tapasztalt öreg mellett....
A művészetébe, a képeibe beletudja csempészni, az örökmozgó nyughatatlan, gyermekien kíváncsi lelkét, a csodákra,álmokra, varázsra érzékeny szívét, lelkét....
A képei ezáltal egy megfoghatatlan és rabul ejtő varázst tudnak át adni....
Irigylem és csodálom művészetét... mert alkotni igazán csak így lehet..
Örülök,hogy ismerhetem, és ámulhatok jól sikerült képein, mikor a megfoghatatlant, olykor mégis rabul ejti egy képkocka pillanatába zárva.. ezáltal kizökkenti az időt..

Ebben a gyermeki tekintetben is hasonló fény tükröződött... mert egyszerre volt gyermek és mégis kis fenőt...

Néha még a 3, 4, éves gyerekeknek a szemében megcsillan egy megfoghatatlan kortalanság..
Egy olyan érzés mintha egyszerre lenne nagyon öreg, és nagyon fiatal..
Ez sajnos 6, 7 éves korukra elveszik..
De addig , ezt a kis csodát öröm figyelni és nagyon feltölti az embert...
Elfogult vagyok ezzel a kisfiúval, az egészen biztos, de bearanyozta a mosolyával az estémet és következő napjaimat..
Amit nagyon köszönök neki..


Az élet más oldalai..

Az életben mindig vannak olyan élet helyzetek,mikor nehéznek tűnik a világ..
Mikor úgy érezzük fel akarjuk adni..
Okom lenne panaszra, de mégse tudok panaszkodni..
Mert apró kis csodákkal találkozok nap mint nap, amik beragyogják a a borúnak tűnő napokat..
Amik segítenek a kétségekés félelmek ösvényein átkelni.. bátor erős szívvel..

Az életem sok ponton futott zátonyra..
Hajótöröttként várom, a mentőcsónakot..
De ha a várakozás üres önsajnálattal és félelmeink elkerülésével tellik a csónak soha nem fog eljönni..
Mondhatná bárki, nincs igazam... meglehet,hogy nincs..
Én 20 éve menekülök.. meg álljt parancsoltam, és most az életet megélni és nem csak túlélni vágyom.. megélni minden nap apró csodáját ,mit a "véletlen" a nagy rendező útamba terel..


Mert igenis fontosak az apró csodák..

Fontos,mikor gyedül sétálsz haza egy hosszú velős beszélgetésből, és pörögnek a gondoaltok...
Akkor fontos, egy ksi féyn törés egy levélen az adrássy sétányon..
Fontos, átsétálni a ligeten.. majd minden logikus ok nélkül leülni megpihenni egy padon..
Magadba nézni , gondolatokba és önmagba merülni.. majd engedni, hogy érzéseid repítsenek..
Töltődni.. a magányos séták alatt, hagyni,hogy maguktól megérjenek, a helyes döntések a helyes gondoaltok..
Nem szabad semmit se sürgetni..
Tudni kell megállni, és megtanulni a várakozás művészetét... még akkor is ha rohhan a világ..
Tudni kell, értékelni az útat és nem a célhez rohanni egyből..
Nekem is nehezemre esik még.. még sokat vitázok magamaml és hibázok..
De minden vitámból, és belső harcomból ,még ha megtörve is de tanulva kelek fel.. minden hibámból tanulok, ha felismerem.. ha nem akkor majd akkor mikor az élet rámutat..

A világ, még mindig az álmok és csodák otthona csak merni kell elhinni és bizni benne..