Halk gondolatok..





Nem tudom hol kezdjem csöndem megszakítását. Túl sok gondolat kering elmémben..
Szívemben a boldogság , és bánat..
Szomorúságot egy általam nagyra tisztelt és szeretet kedves hölgy betegsége okozza..
Kár tagadni nem fog már felépülni... Pedig bevallom szívesen, nem gondoltam rá mikor hírt meghallottam.. napokba telt mire felfogtam..
Hibernáltam a tudatomat.. csak azzal törődtem, hogy az unokája Pocok, hogy van.. rá figyeltem.. Beszélgetéseink alatt is kutattam lekét, szemében, megbújó félelmeket.. mindketten jól tudjuk.. Olyan féreg rágja nagyi testét, mi már nem engedi többé a szorításából.. testét a rák támadta meg... és túl idős és gyönge ahhoz, hogy legyőzze..
Milyen röpke az élet fél éve találkoztam talán vele utoljára, akkor még erős volt és tevékeny.. duzzadt az élettől a maga komótos módján.. .. ahogy a megélt tevékeny élet és az évek engedték.. egy teljesnek tűnő, tevékeny élet végét, most egy szörnyű kor bántalmai és kínjai rombolják.. eszik , míg lassanként elfogy..
Unokája jó barátom az ő szemén és lelkén át tükröződve látom, hallom mi történik..
Barátom, leki társam, családtagom, olyan szoros kötelék köt minket, mi több mint a barátság.. mi talán tényleg testvérek lehetünk.. mert most a ként szeretjük egymást..
Mindaz mi nagyival történik, engem is megvisel..
több oldalról.. mert hiába látom, hogy Pocok erős és igen jól kezeli mégis segítenék..
de tudom jól,hogy annál többet nem adhatok, mint hogy átmegyek, ott vagyok néha és beszélgetünk. nem csak erről..erről igazából nincs nagyon mit.. beszélni..
Hitetlenül na y erővel és nyugalommal kezeli .. elfogadta.. a helyzetet. Egyfajta belső meg békéléssel áll hozzá..
Ezzel példát mutatva.. erőt adva ahhoz, hogy ne aggódjak.... bár hiába rejti látom megbújó félelmeit a jövőről.. fájdalmát amiért számár a legdrágább embert így kell látnia... hogy látja elfogyni és tudja elveszíti elmegy ő is mellőle..
Sokat változott két év alatt. Egy süldő farkas kölyökből egy igazi erős farkassá érett..
Példával jár előttem.. tartásból és abból, hogy lehet viselni terheit..
Összejött neki most minden..
a munkahelyét is elveszítette, és mindezen az egészen nagy részben egyedül kell átmennie.. Mert más most nincs ott.. jó pár hónappal ezelőtt még ott álltam mellette, másként..
Nem bánjuk, hogy megváltozott kapcsolatunk, mert sokkal felszabadultabb és jobb lett így..
csak ha valakit szeretsz, és sokáig minden napjaitok összeforrtak életetek egy volt, nehéz ilyen helyzetben, megbirkózni azzal az érzéssel, hogy nem tudsz ott lenni, nem tudsz adni.. mert most nem ez a dolgod.. esténként nem tudsz elé tenni vacsorát, hogy egyen legalább vagy bármi mást tenni, hogy elviselhetőbb vagy könnyebb legyen..hajlamosak vagyunk mi nők ilyenkor gondoskodásba merülni.. gondolván ez segít.. pedig talán nekünk segítene csak feldolgozni..
Nem tudok mást tenni csak lenni, és éreztetni, hogy vagyok ha kellek....
Szerencsés vagyok, mert olyan férfi van mellettem ki megérti, és ismeri Pockot.. a mi kis amorfnak tünő családias lékörünket elfogadta, elsőre ami be is fogadta őt.. nagyon hamar..
ami ilyenkor is nagyon fontos.. és nekem sokat add, és segít ezzel..

Nem tudom mit illik ilyenkor kívánni, halkan magunkba.. azt jöjjön az idő , és szólítsa minél fájdalom mentesebben magához a teremtő.. megadva szeretetinek, a méltó eltávozás, örömét.. vagy reményért fohászkodjunk.. kéri lelkem az égieket csodáért... hosszabbítsák életét...
Nem tarom helyesnek a csodáért való fohász azért mert félünk elengedni azt kit szeretünk,mert az gyarlóság.. és önzés.. engedjük útjára, és talán azt helyes kívánni, hogy történjen minden úgy ahogyan megvan írva élete történetében.. ne akarjunk gyorsabban lapozni, vagy sürgetni, vagy csodákban bízni.. Ezt harcot neki kell megvívnia a rákkal, mi az itt maradók, csak várhatjuk a harc végét távolból, sok erőt és belső békét kívánva.. szeretném hinni, hogy most jól teszem mindazt mit szívem és lelkem diktál....


Fotók by: Darma