...barlangászat ....

Még az élmény friss ,és még az izmaim most kezdik felfogni minek is tettem ki őket..
Ha a barlangászatra gondolunk, rögtön valami jól képzet , barlangi túrákon jártas fejlápás ember képe ugrik be a tévéből. vagy máshonnan látott képről.. úgy gondoljuk ez ugyan a kivételezettek sportja.. Mert hogy erre születni kell stb..
Nem tudom én már nem látom így... minden képen kell hozzá fogékonyság és nyitottság..
Féltem egy kicsit,mikor belevágtam,mert nem tudtam, mibe vágok.. féltem,hogy nem megy beijedek , vagy inkább a nem fogom fizikálisan bírni.. A fiúk azért nem vittek meredek pályára, se túl hosszú túrára mivel kezdő vagyok..

Mikor meg érkeztünk a barlang bejártához,majd eljutottunk az indulási pontra, félelemeim kezdtek alább hagyni.. valami természetes nyugalom vett erőt rajtam, amint felszín alá érkeztünk..
A Szemelőhegyi barlangban túráztunk ,egy nem turisták, vagy látogatók által látogatható részen..
Itt még feltárások, járat tisztítások zajlanak,nincs kiépítve...
A cseppkövek még fényesek élnek nőnek.. Első fontos szabály volt ,ha lehet minél kevesebbet érjünk a cseppkövekhez,mert ők még nőnek..
A lehetőségekhez képes igyekeztem figyelni erre is..
Mikor elhagytuk kivilágított ösvényt és csak a fejlámpák világítottak, akkor érzetem meg,mi az mi annyira vonzza ide Misit is.. A tökéletes sötétség ,mélyén, csak a fejlámpa az egyetlen ami fényt ad.. Minden érintetlen és több millió év alatt alakult ki..
Olyan csodák és szépségek tárulnak az ember szeme, elé amikről nem is gondolta,hogy a föld gyomra ilyen csodákat is rejt..

Szűk hasadékok,és csúszós utakon jutottunk első állomás pontként a hópehely terembe.. itt a terem szó alatt kicsi üregekre kell gondolni ahol talán állva de néha csak fekve tud az ember igazi csodákat látni.. lenyűgözött a látvány.. ha felnéztem minden hol cseppkövek, domborodtak.. formáik akár a hógolyóké.. játékos összevisszasággal..mintha egy kéz egy halomba dobálta volna őket, hogy formátlan sokaságuk mégis formákat teremtsen a néző csodáló fantáziájában..
Utunk, sok különös helyen , lukon ösvényen vájaton át vezetett..

Utólag bele gondolva, néha nem tudom elképzelni, hogy fértem át, vagy hogy jöttem le egy-egy ponton.. De nagyon élveztem minden pillanatát a mászásnak, a kúszásnak..
Volt mikor elsőre lenéztem az előttem tárulkozó mélységre és úgy éreztem rossz vicc csupán,hogy én oda lemenjek... ilyenkor Misi mögém guggolt és megnyugtatóan vállamra tette a kezét,majd közölte ne féljek menni fog. Mögöttem lesz, segít és elöttem is van a Matyi szóljak és segítenek menni fog..
Meg tudott nyugtatni, és leküzdve félelmeimet, neki indultam.. mikor leértem már nem is tűnt olyan nehéznek.. Pedig mikor combból tartod ki magad és próbálsz nem csúszni csak araszolni le egy majd függőlegesnek tűnő csúszós meredeken ahol semmi fogást nem talál a kezed igazán akkor ez nem tűnik olyan meg nyugtatónak..
De igazán jó érzés..
Mikor beérkeztünk a föld szíve kis terembe.. az gyönyörű volt .. tényleg olyan az kis üreg mint egy lélegző dobogó szerv.. igazából csak befeküdni tudsz és ami látvány eléd tárul a barnásan, színeződő, és fehér ezernyi árnyaltban játszó cseppkövek között.. az lélegzet elállító.. órákig tudtam volna csak figyelni a színek formák játékát, anélkül, hogy egy percig is unalmasnak találtam volna.. csak futattam rajta tekintettemet..Volt bennem inger a megérintésükre, de tudom azt nem szabad.. így csak csodáltam, a megcsillanó apró vízcseppeket.. amint folynak végi és építik aprólékos munkával tovább ezt a csodát..
Igazából , hamar elmúlik a megérintés vágya, mert a látványa annyira eltölt, hogy nem is gondolsz arra, hogy megérintenéd.. talán mert egy földöntúli mesebeli táj.. olyan akár egy varászlat..
Néha tényleg az omladékok és agyagos csúszkálós sziklás sártengerből olyan csodák tárultak a szemem elé, hogy máris minden sajgó pontomat és fáradságomat egy szempillantás alatt feledtem.. és csak tátott szájjal tudtam csodálni..
A legkatartikusabb érzést a konferencia terem adta..
Ennek az lényege ,hogy aki le tud jutni és ki tud onnan jönni, az már elmondhatja ,hogy talán van köze barlangászathoz. Én nem merek ilyet állítani de az biztos ,hogy akkor szerettem bele teljesen..
Egy szűk kis kürtő szerű járatott láttunk meg.. ami cseppkövekből alakult.. talán egy váll szélességűnek ha tűnt.. De első ránézésre nem hittem hogy átférünk rajta..
Ide csak úgy tudsz lejutni ha karjaidat felemeled és lassan ereszkedni kezdesz.. egy idő után lettünk a felszín.. arcodba a cseppköveket látod fejedet nem tudod igazán mozgatni, karjaid próbálnak támaszt a kezek fogást találni vakon.. A lábaid csúsznak csak a az t érzed az üreg szűk, és hajlik, a függőlegesből befelé, tested is követi , ereszkedsz,míg végül egy szűk hasadékszerű dolgot érzel a lábaiddal.. Itt már feletted távol a felszín és még pár hosszú perc múlva leszel csak túl mindezen.. nem gondolkodsz , az agy kikapcsol, csak az érzékek és az izmok dolgoznak.. bízol magadban és ereszkedsz a teljesen ismeretlenbe,kezed csúszik engeded magad,míg bennem csúszol a hasadékba, ott már a társad lámpájának fénye megnyugtat.. még pár mozdulat és lent is vagy.. nem is tűnt olyan nehéznek... gondolod..majd ámulva tekintesz körbe..
Mikor másik társatok si leérkezik, nem tűnik ez olyan nehéz mutatvány, hiszen pár perc leforgása az egész.. A mélyben az idő megszűnik létezni.. az időérzék legapróbb nyoma is kiveszik belőled..
Mikor belegondolsz hogy a vissza út is erre van.. akkor érzed a torkodban az a kellemtelen hökkenést.. majd megnyugszol valamitől.. legalábbis én megnyugodtam.. Misire néztem és tudtam segít majd, és úgy voltam ki fogok jutni hiszen ha lefele ment fölfele is fog..
Matyi ment elsőnek.. a mozgása mint egy vergődő giliszta, mai lesőre vicces, addig amíg nem te következel..
Mert gyakorlatilag csak a hátadon, csak háttal és visszafele felfelé tartott karokkal jutsz ki..
Kezd vakon és kétségbeesetten próbál fogást találni bárhol, lábad sehol nem lel igazán biztos támasz pontot. Míg meg nem érzel egy segítő kezet a cipőd alatt..
Ettől még nem tudod felnyomni magad de jó érzés.. segít.. örökkévalóságnak tűnnek a percek amit az üregeben töltesz, és érzed, hogy kezeid ha fogás találnak és előrébb haladsz pár centit, utána megállsz.. kibomlott a kontyom a hajam fékezett a csúszásban, óvatlan mozdulattal megszorultam.. Nem féltem, át se futott az agyamon a rémület.. igyekeztem rájönni miért nem tudok mozdulni és hogy kéne testemet rávennem izmaimat feszítenem elengednem,hogy pár centit ismét tudjak felfelé haladni..
Majd lapockáim és vállam segítségével ki tudtam magam szabadítani.. Kezem újra egy kis fogást talált.. Majd egy segítő kezet, ami megint pár centin segített.. csak addig a pontig, hogy elérjek egy biztosabb pontot.. Amint megéreztem, hogy kezeim biztos pontot fogtak,minden izmomat erőmet és testem minden porcikáját arra irányítottam, hogy a felszínre küszödjem magam..
Mert fel akartam jönni.. katartikus érzés kiküzdeni magad egy szűk járat száján, mikor meglátod a társad lámpájának a fényét, a felszín rész,és tudod pá rügyes mozdulat és felszínen vagy..
Húzódzkodás kinyomod magad és már fent is vagy.. Bevallom sose hitem volna,hogy valaha is karjaimat arra fogom rávenni hogy tejese erőből próbáljanak elbírni és felhúzni egy szűk járatban..
De sikerült..
Amint kiérsz a pulzusod a szíved, hirtelen kezd rá.. Nagyon nagy érzelmi és adrenalin fröccsöt kapsz... Olyan érzés mintha újjá születnél.. vicc nélkül.. nagyon jó..
Szörnyű volt kívülről végig nézni ahogy Misi küzdte fel magát egyedül.. Tudtam,hogy megcsinálja és tudtam,hogy menni fog,meg,hogy rutinosabb mint én.. De mégis nagyon durva kívülről nézni a felszínen ülve.. De ezt magának kell megküzdenie és dönteni ha úgy érzi segítsünk bármibe is..
Feljött segítség nélkül.. A szeme csillogott és láttam amint őt is elönt ez a hihetetlenül jó érzés. csak ültünk és lihegtünk.. értettük mindannyian.. Egyedül talán Matyi a túravezetőnknek nem volt ez már akkora nagy élmény vagy másként mint nekünk..
Itt szerettem bele a barlangba.. nem tudom miért talán mert nem féltem..nem tudom.. elejétől élveztem a túra minden pontját de itt volt az a pont mikor úgy érzetem mikor jövünk megint, nem nem akarok felszínre menni,maradjunk még..
a felszíni felé tartva, szintén izgalmas és erősen változatos terepviszonyokon át vezet az út..
Rádöbbentem mitől félek, pontosabban nem rajongok érte de meg tudom csinálnia muszáj..
Az mikor egy vékonyka max láb szélességű párkányon kell közlekedni úgy hogy a szembe falanak támaszkodok közbe mert nincs más biztos pontom.. eben nem az zavaró, hogy szembe fal.. hanem az hogy van közte egy igen kellemetlen mélységű szakadék, és a szembe fal erősen távol van.. Teljes testtel dőlnöm és támaszkodnom, kell az egy nyirkos csúszós felületen, míg a lábam alatt is az van, a fejem meg csodásan a szakadékba néz ha tetszik ha nem.. .. hát attól félek,még.. de oda vissza megtettem a távot..
Talán azért félek tőle,mert felszínen egy ilyen kis vékony párkányon a falba kapaszkodnék és rásimulnék, itt viszont a szembe falat kell használnom.. ami ösztön idegen..
Nem nagy képűség de ez volt az egyetlen olyan pont eddig ahol úgy éreztem, hogy ösztönidegen mozdulatokra kell rávennem a testemet,és önmagamat..
Sok olyan mozdulat póz helyzet volt ami testidegen vagy eddigi felszíni túrázós mászós tapasztalataimtól idegen.. volt.. Eleve itt minden sima nyirkos és csúszik, még a látványa is..
Teljességgel más mint a felszín.. Ezek ellenére egy tündérország.. hol csodák vannak hol legyőzöd saját magad, anélkül,hogy ebbe amíg lent a vagy egy percig is bele gondolnál..
Az agy teljesen kikapcsol.. nincsenek gondolataid igazán.. csak mászol kúszol a mozdulatok jönnek, néha megriadsz, majd már túl is vagy rajta.. és tátott szájjal csodálod mind azt mi körülvesz..
Letisztulsz,megtisztulsz.. tényleg semmi se történik benned.. ilyen hihetetlen nyugalmat és békét még sehol nem éltem meg.. Mikor a felszínre értünk úgy éreztem, hogy feltöltődtem,mintha kicseréltek volna.. másztam már meg hegyeket, ültem ki sziklaormokra.. láttam tengerszemeket, sétáltam hegygerincen.. de ez egészen más,mint á felszín.. itt valami olyan béke és nyugalom szál meg.. ami leírhatatlan.. formál, anélkül, hogy észlelnéd..
A hegy is formál az erdő is formál, a mélység másként....
Asszem megtaláltam az érzést amit kerestem a hegyekben is.. csak most a föld gyomrában... Ettől még vágyok a felszínre a hegyek és erdők világába.. alig várom, hogy végre újra az erdő illatát szívhassam tüdőmbe, hogy lihegve caplathassak fel a hegytetőre,majd boldogult mosollyal le.. és jó fáradtan rogyjak le egy túra társam oldalán az első krimóba egy hideg ásványvíz mellé majd egy jól megérdemelt sör mellé.. és beszélgetéssel zárjuk a napot..
ahogy ma is.. olyan jó volt lerogyni egy asztal mellé és igazán jót beszélgetni, szinte mindenről..
a mai nap csodálatos volt.. nagyon feltöltött... pörgök érzem testem fáradt, de telve vagyok élményekkel..