...élet pillanatok..

A napok néha igen lassan vánszorognak.. egy egy nap egy igazi örökkévalóság..
Ha valakinek a napjai csak abból állnak,hogy tanul és otthon van, az időről alkotott képe átalakul.
Valahogy én is így jártam..az időérzékem relativá vált..
Az események néha nap, nagyon felpörögnek..
Az elmúlt napjaimban, se volt másként..
Találkoztam egy rég látott baráttal, aminek nagyon örültem..
Még mindig ugyan olyan maradt alapjaiban mint volt.. Élvezettel hallgattam történet, beszámolóit élményeit. Irigyeltem amiért ilyen izgalmas, és élményekben gazdag élete van.. Belegondoltam, hogy az enyém milyen unalmas ehez képest.. de talán én sose tudnék úgy élni mint ő..
De há tő ettől Ö igazi fogalom..

A kellemes kocsmázás után haza felé cammogtam.. jártam a szokásos útvonalamat.. gondolatimba merülve.. csak cikáztak fejembe a gondolatok.. Sok minden történik alakul és változik bennem.. Néha úgy érzem mintha hosszú évek után ébredtem volna álomból, néha meg úgy mintha egy periódus zárulna le..
A ligeten áthaladva , a fülemet blus csapta meg..
Hát megálltam a sörsátornál.. mert jó kis nyár esti meleg éjszaka volt és még igen korán ahoz, hogy máris haza menjek.. álltam és hallgattam, majd benéztem a sátorba.. egy rég látott arcot láttam meg a tömegben..
Konstot aki ismeri tudja ki ő , egy régi barátunkkal volt..
Megörültem nekik,hiszen rég találkoztunk.. az idő egyszerre kizökkent pár pillanatra.. ott ültük és beszélgetünk, utoljára mikor láttuk egymást sok éve volt..
Majd némi idő, és beszélgetés elteltével útra keltünk, egy másik hely irányába..
Egyszerre volt jó velük beszélgetni és nagyon megkavaró..
Semmit se változtak, csak még fásultabbak lettek talán.. Az élet nem sokban kímélte őket..
Beszélgetésünk egy másik helyen folytatódott ahol,már rég óta halogatott témák is elő kerültek..
Mondhatja bárki, hogy sose jó rég látott kedvessel találkozni. Én ebben nem hiszek minden exemmel igyekszem jó viszonyt fenntartani.. bár ez mindig két emberen múlik..
De most ez a beszélgetés mégis régi sebeket, sérelmeket, és a múltat hozta egy szemvillanás alatt vissza..
Ott ültem és sokszor úgy érzetem, el se teltek az évek.. de el teltek... én már, más vagyok, másként látok dolgokat.. nem tudom, felkavart a találkozás a beszélgetés..
Engem okol az élete szétesésért, én voltam szerinte az utolsó láncszem, akibe kapaszkodni tudott volna.. igaz elkövettem, hibákat.. de a döntésemet nem bántam meg.. az életének a szét eséséről, talán tehetek, de nem mindenben..
Nem tudtam megmondani pontosan mi volt az a pont amiért felálltam és elmenetem,mellőle.. Sok apró dolog volt de volt egy meghatározó is... talán nem is gyávaság, inkább nem akartam bele tiporni vele azzal ,hogy emlékeztettem rá.. nekem elég volt emlékezni..
Emlékezni a bizalom elvesztésére..
A beszélgetést, békességgel és talán egy örök búcsúval zártuk.. rossz volt látni a szemében, hogy újra örült nekem, hogy sorszerűnek vélte pár pillanatig a fel búkanásomat..
Kíméletlen őszintétlenséggel, de finoman közöltem,hogy a múlt múlt és nem fog megismétlődni többé..
Hazafelé Áronnal sétáltunk, zajongtak az agyamba gondolatok.. fel voltam kavarodva, úgy érzetem magam mint akit leforráztak..
Elmesélt egy tan mesét. Ami talán a legjobban jellemzi ezt az egészet..

"Buddhista szerzetes, és a tanítványa sétálnak az úton.. Majd a szerzetes megáll egy fánál megkapaszkodik benne.. A tanítvány megkérdi :- Mester miért nem megyünk tovább?
A mester válasza:- Mert, a fa nem enged.. "

Én is így éltem.. a fám nem engedett.. Az elmúlt hónapokban sok érdekes beszélgetésen vagyok túl.. tanultam belőlük magamról, tanultam magamat..
Rá döbbentem olyan dolgokra amikre másként nem, jöttem volna rá. De a fa talán már kezd engedni.. talán már el tudom végre engedni a fát és vele a múltamat is..


Az estét bearanyozta egy süni. Sétálva találkoztuk vele, éppen esti vadászatát tartotta és elhagyta biztonságos kertet egy hangyáért.. Önkényesen ítélkeztem, és megfogtam a kis sünit, hogy vissza helyezem a kertbe, nehogy kirohanjon az útra..
Ebben nincs semmi extra .. az igazi csoda az volt benne számomra,hogy a süni nem húzta össze magát, teljesen... . engedte hogy hasa alá nyúljak, puha kis szőrös pocakja és kis kapálózó lábacskákkal tűrte a kéz érintését.. Tüskés hátát görbítette, de fegyverzetét nem teljesen, nem szúrt meg.. és boldogságos sün szúfogással vette tudomásul az ismerős kert látványát.. mihelyt lábacskái újra talajt értek, szuszogva, cammog újabb vacsora falt után,mintha mis se történt volna.. Engem az ilyen apró dolgok lenyűgöznek.
Az este ettől vált kerekké ..