A felvételim halad..
Egyenlőre, úgy érzem tudom azt hozni amit magamtól elvárok..
Sokat segít a barlang..
Furán hangozhat de így van..
Mert mindaz amit ott megéltem átéltem erőt ad.
Segít letisztítani a gondolataimat..
Mert a barlang mélyén nem gondolkozol, megszűnik az "én" fogalma teljesen..
Csak te vagy és a barlang, a perc tört része alatt hozol meg döntéseket, és minden egyértelműnek tűnik. Nem olyan mint a hegy, hol látod honnan jöttél és hová tartasz..
Mást ad.... A szikla ormán ülni, mikor a szél simogat, a szabadság.. Hegyre ösvényeken felhágni, és vissza tekinteni néha, a megelégedettség, és a céllal a szemed előtt legyőzöd a fáradtságot, ámulva tekintesz a tájra a természetre.. eltöltenek az illatok a fények a táj.. olthatatlanul gondolkozol..
A séták, megnyugtatnak.... a legjobb és legletisztultabb gondolataim, esti sétáimon szoktak születni zene mellett.. ilyenkor életről, világról, magamról... munkáról, vallásról, hú mindenről.. amiről nincs kivel beszélgetni sokszor....
A barlang másként épít.. már így napokkal utána mondom, hogy másként..
Ma megijedtem, idő hiányba kerültem a felvételin.. a félelmem eluralkodott rajtam..
Tudtam ha elkezdek ezen kattogni még tovább tart és elrontom a munkámat..
A barlangra gondoltam, hogy féltem mikor a szakadék peremén egyensúlyoztam és szembe falnak kellet támaszkodnom, ami minden ösztönöm ellenére volt.
Mégis megtettem,mert nem volt más út..
Így ma is nyeltem egyet, és arra gondoltam,hogy nincs idő..
Igyekeztem a tudatomból kiirtani az idő fogalmát, és az "én" -t felfüggeszteni.. valamennyire sikerült..
Mostanában ha kis időm van és hangulatom, a XIV. Dalai Láma sorait olvasom..
Egyre, jobban tisztelem, ez rossz szór rá.. de azt mondhatnám : úgy tanít, és ad, ahogy nagyon emberi és mégse... mert több... a gondolatai egyszerre közeliek,... ismerősek,...
..tisztán egyértelműnek tűnnek.. van mikor, kuszák és kibogozhatatlanok a be nem fogadó elmének... mégis magot vetnek... miből lassan hajtások születnek..
Napok telnek el, mire hangulatokra, történésekre, eseményekre való reakcióimba veszem észre, hogy elindult egy hajtás, másként reagálok.. másként látom.. több türelemmel és békével reagálok.. törekszek a megértésre .... nem megy mindig de hát .... idő.. mondanám ha hinném létezését...
Holnap a legnehezebb napom.. nem csak szakmailag kell teljesítenem, de szóban is..
Kicsit félek,mert nem szeretek emberek előtt ülve beszélni.. emberek között ülve igen..
Butaság de zavar.. vannak bennem félszek, de mégis nyugodt vagyok.. nincs vizsgadrukk, vagy legalábbis nincs erős vizsga drukk bennem, ami a felszínre törne....
Nem tudom mi lesz, sikerül- e vagy se.. de talán nem is ez a fontos, hanem az, hogy végig járjam és megmutassam a tudásomat.. Mert ebből is tanulhatok..Régebben tövig rágtam volna a körmeimet.. most arra törekszem, hogy mimnél nyugodtabb legyek holnap, mert nehéz festeni ha az elem háborog..
Akkor nem tudod önmagadat megszüntetni, és egy másolat festésénél ez legfontosabb..
"Te" ne legyél benne.. szüljön meg az "én" ne alkosd formáld bele magad..
Csak a tárgy, vagy a motívum legyen és te válj eggyé a motívummal, válj te is 'azzá' a részévé.. akkor a papíron, is le fogod tudni festeni..
Kínai festők titka nem saját találmány..
..nehéz belső gyakorlat, de működik .... és igazán jó érzés így festeni.... Olyan mint a barlang, érzed és teszed.. nem kérdőjelezed meg, mozdulataid helyességét.. vagy bármi mást.. magaddal szemben.. hiszen egy kis időre te megszűnsz "te" lenni... átadod magad.. hogy azzá válj, amivel foglalkozol , úgy mond bele helyezkedj.. Talán ezért is szeretem azt amit csinálok annyira, mert nem esik nehezemre, önmagamat felfüggeszteni.. hátérbe tenni..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése